KÖNYVMELLÉKLET

Beszélgetések egy kézművessel

Eötvös Péter–Pedro Amaral: parlando-rubato

Könyv

Józsefi áldottság – amikor tavaly januárban, hetvenedik születésnapján a hazai és a nemzetközi zenei élet kiválóságai felköszöntötték Eötvös Pétert, ünnepi szavaik kimondatlanul is a személyiség és a pályafutás e kivételes jellegzetességét próbálták érzékeltetni.

Harmonikus lelki és művészalkat, szerencsés véletlenek és még szerencsésebbnek bizonyuló döntések sora, mindig jó ütemérzékkel elegy kísérletező kedv, zajos sikerek: Eötvös Péter mintha hét évtizeden át egyfolytában élvezte volna a burokban születettek ritka sorsát.

Könnyen ilyen érzése támadhat most annak az olvasónak is, aki kezébe veszi azt a formabontó interjúkötetet, amelyben Eötvös ifjabb pályatársa és tanítványa, a portugál Pedro Amaral kérdéseire válaszolva visszatekint – szélesen értelmezett, s persze azóta is bővülőben lévő – operai életművére. Csakhogy a 2010-es, kétnapnyi beszélgetést, majd pár évnyi folytatólagos csiszolgatást követően összeállt kötet az áldottság másik, s bizony a szerencsék sorozatánál is nagyobb adományát is elénk tárja: a válságokat és fájdalmas veszteségeket, személyes gyászokat is épen feldolgozni és meghaladni képes készséget. Az így megőrzött alkati harmónia teszi, hogy Eötvös hitelesen, egyszerre önérzetesen és önironikusan tud visszatekinteni korábbi műveire, köztük olyanokra is (mint pl. a Radames – 1975, átdolgozott változat – 1981), melyek ma már magától a szerzőtől s még inkább korunk divatjától-divatjaitól is távolabb állnak.

„A Radames egyébként arról is tanúskodik, hogy milyen arrogánsan lenézően viseltettem fiatalkoromban az operaház intézménye és társadalmi szerepe iránt: valahol a szarkazmus és a prófécia között beszélek…” – olvassuk, s ez a bölcsen porciózott, szakemberi fegyelmét és önreflexivitását mindenkor megőrző hang, párosulva Amaral felkészült és empatikus kérdéseivel-kommentárjaival, a legjobb vezetőnknek bizonyul Eötvös operai világában. S bár a magyar világnagyság a mesterség mögé rejtőzés, az álarcosság és a kézművesi ethosz szellemében alkot és nyilatkozik, válaszaiból nem csupán operaszerzői döntéseinek és választásainak sora, az egyes hangszerek vagy hangfajok iránt tanúsított előszeretete vagy épp a japán kultúra életműformáló szerepe válhat nyilvánvalóvá, illetve érthetővé számunkra, de azok a finomhuzalozású, olykor többszörösen áttételes kapcsolatok is, amelyek az egyes művek és Eötvös életének eseményei, emlékei között léteznek. Ahogy például az Angels in America (2002–2004) keletkezéstörténetének és elem­zésének közepette nemcsak Bernstein és Sondheim musicalszerzői tehetségének méltatására jut szó, de elénk idéződik Eötvös első zeneakadémiai zeneszerzéstanárának, Viski Jánosnak az alakja is. S ahogyan ugyanitt még Eötvös nagyanyjának emléke is körvonalazódik, a hegedűsökért avatottan rajongó nagymama reggeli rádiózásainak fölidézésével – értelmezve-illusztrálva a nőalakok iránti affinitás fokozottabb mértékét és jelenlétét Eötvös Péter operai életművében.

Rózsavölgyi és Társa, 2015, 320 oldal, 4990 Ft

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.