Séta

Biblioterápia a Festeticsekkel

  • Urfi Péter
  • 2017. szeptember 10.

Könyv

A titkos ajtó volt a mindenem. Mivel a keszthelyiek ingyen látogathatták a kastélymúzeumot, gyerekként 2-3 havonta sikerült kisírnom, hogy a szüleim elvigyenek a kiállításra, ahol újra és újra vágyakozva néztem a falba simuló, tapétázott ajtókat. Az egyiken be lehetett menni, ezért az persze nem érdekelt, csak a többi, az elérhetetlen csukott ajtók a szalag túloldalán. Akkoriban bármit odaadtam volna, hogy beléphessek rajtuk – most viszont elég a 4800 forintos belépőt kifizetni, és feltárul a titok. Konkrétan a cselédlépcső.

Jó, gyerekként nyilván kínzó- vagy kincseskamrákat álmodtam az ajtók mögé, de azoknak sem kellett csalódniuk, akik ezen a rendhagyó esti túrán szembesültek a valósággal. Benézhettünk a pazar padlástérbe, az irodákba és a raktárakba, ahol Salgó polcokon porosodnak különböző főúri könyvtárak idekeveredett töredékei, miközben arra várnak, hogy végre méltó helyre szállítsák őket. Majd kesztyűt húztunk, és elkezdődött a könyvpornó: mindent megtapogathattunk, megszagolhattunk, fellapozhattunk, a szattyánbőr kötésű angol Bibliától a barokk Palladio-kötetig és az illusztrált orvosi enciklopé­diá­kig. A fő attrakció persze a könyv­tárterem, amelynek most kivételesen felmehettünk a galériájára, de a lenti részen is bármelyik könyvet leemelhettük a polcról.

Hargitainé Vári Éva könyvtáros két órán keresztül lelkesen és többirányú, impozáns műveltséggel mesélt az épületről, az egyes könyvekről, a munkájáról és persze a buzgó bibliofil Festetics családról. Hatalmas előny az olyan vezető, aki minden centijét ismeri ezeknek a kalandos tereknek, hátránya viszont, hogy a múzeum alkalmazottjaként nem engedheti meg magának a kritikus hangvételt vagy a polemikus felvetéseket, amelyek a jobb városi séták legvonzóbb részei. De amit kaptunk, az így is magasan veri a Balaton-parti programkínálat nagy részét.

A Hosszúlépés sétája. Helikon Kastélymúzeum, Keszthely, július 28.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.