A titkos ajtó volt a mindenem. Mivel a keszthelyiek ingyen látogathatták a kastélymúzeumot, gyerekként 2-3 havonta sikerült kisírnom, hogy a szüleim elvigyenek a kiállításra, ahol újra és újra vágyakozva néztem a falba simuló, tapétázott ajtókat. Az egyiken be lehetett menni, ezért az persze nem érdekelt, csak a többi, az elérhetetlen csukott ajtók a szalag túloldalán. Akkoriban bármit odaadtam volna, hogy beléphessek rajtuk – most viszont elég a 4800 forintos belépőt kifizetni, és feltárul a titok. Konkrétan a cselédlépcső.
Jó, gyerekként nyilván kínzó- vagy kincseskamrákat álmodtam az ajtók mögé, de azoknak sem kellett csalódniuk, akik ezen a rendhagyó esti túrán szembesültek a valósággal. Benézhettünk a pazar padlástérbe, az irodákba és a raktárakba, ahol Salgó polcokon porosodnak különböző főúri könyvtárak idekeveredett töredékei, miközben arra várnak, hogy végre méltó helyre szállítsák őket. Majd kesztyűt húztunk, és elkezdődött a könyvpornó: mindent megtapogathattunk, megszagolhattunk, fellapozhattunk, a szattyánbőr kötésű angol Bibliától a barokk Palladio-kötetig és az illusztrált orvosi enciklopédiákig. A fő attrakció persze a könyvtárterem, amelynek most kivételesen felmehettünk a galériájára, de a lenti részen is bármelyik könyvet leemelhettük a polcról.
Hargitainé Vári Éva könyvtáros két órán keresztül lelkesen és többirányú, impozáns műveltséggel mesélt az épületről, az egyes könyvekről, a munkájáról és persze a buzgó bibliofil Festetics családról. Hatalmas előny az olyan vezető, aki minden centijét ismeri ezeknek a kalandos tereknek, hátránya viszont, hogy a múzeum alkalmazottjaként nem engedheti meg magának a kritikus hangvételt vagy a polemikus felvetéseket, amelyek a jobb városi séták legvonzóbb részei. De amit kaptunk, az így is magasan veri a Balaton-parti programkínálat nagy részét.
A Hosszúlépés sétája. Helikon Kastélymúzeum, Keszthely, július 28.
