Bőrtangában őrjöng

Brendan Mullen: A Red Hot Chili Peppers története saját szavaikkal

  • V. Á.
  • 2011. december 19.

Könyv

A Red Hot Chili Peppersről jobb könyvet alighanem lehetetlen írni, mint amilyen Anthony Kiedis énekes Larry Sloman segítségével összehozott 2004-es önéletírása, a Scar Tissue (pár évvel ezelőtt magyarul is megjelent a rettenetes Chili a sebre alcímmel ellátva). Abban a magát rommá drogozó partiállat frontember szemüvegén keresztül egyrészt precízen nyomon követhetjük a Chili pályafutását, másrészt pontos választ kapunk arra is, hogy milyen zenei és emberi összetevők tették egyedivé és megismételhetetlenné a zenekart.

 

A nemrég elhunyt Brendan Mullen, akinek a Chili a meglehetősen fáradtra sikerült új lemezén, az I’m With You-n egy dalt is ajánl (kritikánk a lemezről itt olvasható), szerencsére tökéletesen tisztában volt a fent vázolt ténnyel, és képes volt ezt a könyvet úgy összerakni, hogy kiegészítse Kiedis művét, ugyanakkor vizuálisan is megjelenítse az RHCP pályafutását. Jelen kiadvány elsősorban gigantikus fotóalbum, amelyben a hatalmas, kiváló minőségű fotók dominálnak – miközben Mullen láthatóan aprólékos gonddal rakta össze a szöveganyagot is. Esetünkben ez az arány teljesen rendben is van így, hiszen az itt megírt sztorik kilencven százalékát már ismerhetjük a Scar Tissue-ból, a képanyag viszont hihetetlenül gazdag. Többek közt olyan – korábban általunk sosem látott – Red Hot Chili-életképeket tartalmaz, mint az önfeledten sziesztázó Frusciante, a bőrtangában őrjöngő, esetleg egy szál faszban vadul ugrálva basszusgitározó Flea, vagy az a különösen megindító felvétel, amelyik a zenekar kisbuszos, klubturnés érájában készült, és ahol a turnéjárgány anyósüléséről a még nagyon fiatal és optimista (1988-ban, 26 évesen egy aranylövéssel távozó) Hillel Slowak mosolyog a kamerába.

 

A pöcsök kitakarása viszont gáz, éppúgy, mint a fejezetcímekként szolgáló Chili-dalcímek néhol béna, értelmetlen fordítása.

 

Fordította: Pritz Péter. Cartaphilus, 2011, 250 oldal, 5500 Ft

 

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.