Bőrtangában őrjöng

Brendan Mullen: A Red Hot Chili Peppers története saját szavaikkal

  • V. Á.
  • 2011. december 19.

Könyv

A Red Hot Chili Peppersről jobb könyvet alighanem lehetetlen írni, mint amilyen Anthony Kiedis énekes Larry Sloman segítségével összehozott 2004-es önéletírása, a Scar Tissue (pár évvel ezelőtt magyarul is megjelent a rettenetes Chili a sebre alcímmel ellátva). Abban a magát rommá drogozó partiállat frontember szemüvegén keresztül egyrészt precízen nyomon követhetjük a Chili pályafutását, másrészt pontos választ kapunk arra is, hogy milyen zenei és emberi összetevők tették egyedivé és megismételhetetlenné a zenekart.

 

A nemrég elhunyt Brendan Mullen, akinek a Chili a meglehetősen fáradtra sikerült új lemezén, az I’m With You-n egy dalt is ajánl (kritikánk a lemezről itt olvasható), szerencsére tökéletesen tisztában volt a fent vázolt ténnyel, és képes volt ezt a könyvet úgy összerakni, hogy kiegészítse Kiedis művét, ugyanakkor vizuálisan is megjelenítse az RHCP pályafutását. Jelen kiadvány elsősorban gigantikus fotóalbum, amelyben a hatalmas, kiváló minőségű fotók dominálnak – miközben Mullen láthatóan aprólékos gonddal rakta össze a szöveganyagot is. Esetünkben ez az arány teljesen rendben is van így, hiszen az itt megírt sztorik kilencven százalékát már ismerhetjük a Scar Tissue-ból, a képanyag viszont hihetetlenül gazdag. Többek közt olyan – korábban általunk sosem látott – Red Hot Chili-életképeket tartalmaz, mint az önfeledten sziesztázó Frusciante, a bőrtangában őrjöngő, esetleg egy szál faszban vadul ugrálva basszusgitározó Flea, vagy az a különösen megindító felvétel, amelyik a zenekar kisbuszos, klubturnés érájában készült, és ahol a turnéjárgány anyósüléséről a még nagyon fiatal és optimista (1988-ban, 26 évesen egy aranylövéssel távozó) Hillel Slowak mosolyog a kamerába.

 

A pöcsök kitakarása viszont gáz, éppúgy, mint a fejezetcímekként szolgáló Chili-dalcímek néhol béna, értelmetlen fordítása.

 

Fordította: Pritz Péter. Cartaphilus, 2011, 250 oldal, 5500 Ft

 

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.