Vajon látja-e időnként pszichiáter azokat az embereket, akik az egykori német haláltáborokban a látogatókat kalauzolják? Lelkileg nagyon megterhelő lehet feldolgozni a turisták reakcióit. Az izraeli Yishai Sarid (Jisaj Szarid) regényének történész-idegenvezető elbeszélőjét legalábbis bántja, hogy amíg beszél, a diákok a telefonjukat babrálják.
A mű nagyjából azt igyekszik felvázolni, hogy milyen környezeti hatások, s milyen emberek kellettek ahhoz, hogy kialakuljon a napjaink politikai és társadalmi tehetetlensége: egyfajta posztmodern bestiárium. (A címet a szerző Erich von Stroheim 1924-es, Gyilkos arany című filmjétől kölcsönözte – ezért már nyilván nem reklamál senki.)
„Behajolt hozzám egy arc az ablakon, / és akkora volt, mint az ablak.”
Szijj Ferenc: A nagy salakmező (1997)
Egy üregben élt a szüleivel a lunda. Minden szép és jó volt, mígnem egy nap váratlanul felbukkant a lakhelyükön egy tojás.
A rendkívül sokszínű, mégis jól átgondolt kompozíciónak köszönhetően a kötet eleve brutális erejű és páratlanul merész verseinek a hatása megsokszorozódik.
A könyv elsősorban a tíz év feletti kiskamaszoknak szól, ezért sem a cselekmény, sem maga a szöveg nem túl bonyolult. Mégis, a jól felépített és éppen megfelelő mértékben kidolgozott történet olyan nyelvi megoldásokkal párosul, amelyekben a tizenegy-két éves olvasók először fedezhetik fel, hogy az olvasás nem csupán a kezdet és a végkifejlet között lejátszódó események követését jelenti, hanem egyfajta nyelvi élményt is.
Kilenc évvel legutóbbi regénye, a Királyi hálószobák után a szerző egy nyolc esszét tartalmazó kötettel jelentkezett.
„A meglátogatott személyeknél általában jó hangulat tapasztalható, 2–3 kivétellel, akik iszákosak, és még az is kevés volna nekik, ha mindennap olyan részeg lehetne, hogy négykézláb mászkálna, ezek természetesen vagy közömbös vagy ellenséges magatartást tanúsítanak minden józan elgondolással szemben.”
A magyar történelem ezer szálon fonódott össze a Habsburgok történetével: ez két korai 15. századi Habsburg-uralkodónkat is beleszámítva közel fél évezredes, korántsem konfliktusmentes együttélést jelent. A jeles brit történész publikációs listájában bőségesen találunk a magyar történelemmel (főleg a magyar középkori társadalomtörténettel) foglalkozó munkákat, így ha azt várjuk, hogy idővel a magyar szereplők hangsúlyosabbak lesznek a Rady felvázolta történetben, akkor nem is csalódunk.
