„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.
Csúnya, idegen, nem lehet fütyülni, még szeretni sem nagyon – ilyen képzetek és tévképzetek élnek a kortárs zenéről. És ki hibáztatná az így vélekedőket?
Egy arisztokrata kislány, Putti Amália a színház bűvöletébe került egy olyan korban, amikor az ő társadalmi köreiben ez nagyon nem volt megengedett.
Solveig, azaz Sara-Ko-Mara, azaz nem, elnézést, Fleur… vagyis inkább Flexie Belle 27 éves, és állandóan a neten lóg.
Rímeit és merész szóképeit, kifacsart mondatait egyre inkább a színpadi műveire tartogatja, legutóbb épp a Budaörsön bemutatott Cyrano de Bergeracban gúnyolta ki önmagát, noha nem is kellett.
Jonathan Haidt új könyve szerint a pokolba vezető út okostelefonnal van kikövezve, a Z generáció mentális rosszulléte pedig nem misztikus sorscsapás, hanem a digitális világ szabályozatlansága és a valóság túlszabályozása okozza.
Ez a tizenötödik magyarul is megjelent könyve az oroszországi Krasznojarszkban született, de a francia irodalmat képviselő, Goncourt-díjas szerzőnek, így tudható, mit kapunk: kanyargós szöveget, elvágyódást és hatalmas bölcsességeket.
