Demeter Szilárd: az erőszak nem megoldás, de ez nem jelenti azt, hogy ne élnék vele
Demeter_Szilard_top_story_lead.jpg

Demeter Szilárd: az erőszak nem megoldás, de ez nem jelenti azt, hogy ne élnék vele

  • narancs.hu
  • 2019. február 18.

Könyv

A PIM igazgatója azt is elmondta, sokat lopott a Magyar Narancsból régebben, de már nem teszi.

Hosszú interjút közölt a 24.hu Demeter Szilárddal a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) igazgatójával. A beszélgetés első bő egyharmada az erőszakról és a verekedésről szól, mert mint maga Demeter is elismeri, ő ebben nőtt fel. Verekedett az utcán, a kocsmában és bálon, verték meg azért, mert magyarul beszélt Kolozsváron, verték az idősebbek az iskolában, de verekedett azért, mert valaki a falu másik felében lakott, vagy épp a szomszéd faluban. De megúszta mert, mint állítja „Nem olyan könnyű halálra verni egy embert. Ahhoz nagyon sokat vagy nagyon olyan helyen kell ütni, vagy éles tárgy kell hozzá“. Maga is sokszor fenyegetőzött még pár évvel ezelőtt is írásaiban.

„Az imént azt mondta, a verbális erőszak könnyen átcsap fizikai erőszakba. Az ön verbális erőszakja konkrét ujjtöréssel fenyegetett egy konkrét embert, aki semmivel nem fenyegette önt, pusztán ironizált.

Mi a kérdés?

Például az, hogy mára túllépett-e ezen a mentalitáson.

Az, hogy tudom, hogy az erőszak nem vezet sehova, és nem megoldás, nem jelenti azt, hogy ne élnék vele, ha a szeretteimet bántják. Amúgy nem fenyegetőztem konkrét ujjtöréssel. Nem azt írtam, hogy eltöröm.

Hanem?

Hanem azt, hogy kalapáccsal eljátszom az ujjadon az Örömódát.

Ez más?

Lehet akkorát ütni, hogy ne törjön el. Én erre gondoltam.“

Demeter a magyar sajtóról is lesújtó véleménnyel van, és nem ért egyet azzal a sok fideszessel sem, akik mind Magyar Narancsot olvasnak. Szerinte ugyanis a Magyar Narancs már nem az, ami régen volt.

Szerette a Narancsot?

Onnan loptam csomó mindent még a kilencvenes években.

Egyet mondjon.

Kapásból nem tudok. Nyelvi megoldások, a gonzó beleállás, ilyenek.“

Ezúton is üdvözöljük a Magyar Narancs fideszes rajongóit!

Sorra bizonyosodik be a kormánypárti politikusokról, hogy előszeretettel olvasgatják lapunkat. Ma éppen a fideszes médiagólem egyik vezetőjéről, a hazai sajtó több mint felét magába olvasztó Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány kuratóriumi elnökéről, Varga Istvánról, egykori fideszes (és még korábbi MDF-es) parlamenti képviselőről derült ki, hogy minket olvas.

Emlékezetes, hogy Prőhle Gergelyt az után váltották le a PIM éléről miután a Magyar Idők cikksorozatában Szakács Árpád nekiment, mondván olyanokat is beenged az intézménybe, akik kritizálják Orbán Viktor kormányát. Ezzel kapcsolatban Demeter azt mondta, „ha valaki nem imádja Orbán Viktort, nem jelenti azt, hogy nem jó író. Ha a művei bizonyos szintet megütnek, bármit gondoljon a Fideszről, helye van a PIM-ben“. Ő beengedi az intézménybe akár Krasznahorkai Lászlót, Dragomán György,öt Závada Pált, Spiró Györgyöt, Konrád Györgyöt, Cserna-Szabó Andrást Háy Jánost, Grecsó Krisztiánt vagy akár Kukorelly Endrét is. Ugyanakkor csak annyit fog kérni a vendégektől, a múzeumban ne politizáljanak. Aki pedig mégis politizálna, az magára vessen"

„Lehet politizálni is itt, de aki politizál, az politikai választ kap. Ilyen egyszerű a történet.

Honnan kap politikai választ? És milyet? Karaktergyilkosat a kormánysajtótól?

Például.“

Demeter azt szeretné elérni, hogy a kortárs írók és az olvasók egymásra találjanak, és ehhez egy irodalmi ügynökséget szeretne felállítani, de úgy tűnik, ezt nehéz feladatnak tartja:

„A kortárs magyar irodalom valóban izgalmas. A kortárs magyar írók az unalmasak. Rémesek ezek a befeszülős szerepek és szerepjátékok, az érdekkörök, a szekértáborosdi, az árokásás Kukorelly Bandi folyton azon eszi az eszemet, hogy tömjem be az árkokat, én meg szoktam felelni, hogy: Bandi, azokat az árkokat nem én ástam ki, miért nekem kellene betömni. Amúgy ezeken a gyűlölségeken két normális ember megfelelő empátiával felvértezve fél óra alatt túljut. Fél óra! Le kell ülni és beszélni és meginni egy sört és úgy állunk föl, hogy ugyan csomó mindenben nem értek egyet veled, de már nem mondom rád, hogy hülye, nem akarom, hogy eltűnj az országból, nem akarlak kinyírni.“

Rossz dolga van önnek PIM-igazgatóként?

Olyasmikkel kell foglalkoznom, amikkel nem szívesen foglalkozom.

Úgymint?

Élő kortárs írókkal. Az ő lelkükkel. Írószervezetekkel. Írószervezetek vezetőivel.“

A Fidesz részéről sokat kritizált Kassák Múzeumot izgalmasabbá szeretné tenni Demeter, azt szeretné, „ha fényképezkedő japán turisták hada sorakozna jobbnál jobb kiállításokon. Ha a vagyonkezelővel és az óbudai önkormányzattal sikerül rendezni a Zichy-kastély tulajdonjogát, inkubátorház is lesz az épületben, segítve az irodalom és a társművészetek, a zene, a színjátszás, a képzőművészet kapcsolatát.“ A kormányzati állásponttal szemben ő igenis szereti Kassák munkásságát.

„Kassáktól megtanulható: abból születnek az új dolgok, ha nem a fősodorban gondolkodsz. Amúgy meg Kassák lehet a legjobb kulturális exportcikkeink egyike, hiszen nevét, műveit ismerik szerte a világban.“

Demeter szerint a PIM vezetése nem politikai állás, noha ő a Századvégnél dolgozott korábban évekig, és őt kérte fel Orbán Viktor, hogy dolgozza ki, milyen koncepció mentén lehetne átalakítani a múzeumot Prőhle kirúgása után. Sőt, Demeter azt állítja, ha a „túloldalról“ valaki jobb pályázatot adott volna be mint ő, akkor inkább azt támogatta volna.

„Mikor lesz önből politikus?

Soha. Mindig komolyan veszem, amit a másik mond, mert azt hiszem, komolyan is gondolja. Politikusnál ez végzetes hiba.

Ön mindig komolyan gondolja, amit mond?

Határozottan."

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.