Képregény

Diabolik extra: Emlékek viharában

  • Kránicz Bence
  • 2019. július 27.

Könyv

A Diabolik extra: Emlékek viharában gátlástalan, olcsó és bűnös szórakozás. Olyan képregény, amit felháborodva vágtak volna földhöz a szocialista kultúrpolitikusok, lévén esszenciája az imperialista nyugati kultúrmocsoknak. Csak éppen nem amerikai, hanem olasz, de ne aggódjunk: az utóbbi egy-két évben turbófokozatra kapcsolt magyar képregénykiadók közül már három is foglalkozik olasz sorozatokkal, úgyhogy lassan elegendő összehasonlítási alapunk lesz. A mestertolvaj Diabolikot a hatvanas években találta ki két milánói nővér, kalandjai pedig azért számítanak mérföldkőnek a fumetti történetében, mert a címszereplő rendre nála is nagyobb gazemberekkel száll szembe, akikkel önbíráskodó antihősként könyörtelenül leszámol.

A szokásosnál nagyobb méretű különkiadásban olvasható Diabolik 1968-ban megjelent eredettörténete, amelyben a bűnöző örök ellenfelének, Ginko felügyelőnek mesél fiatalkoráról (nagyjából úgy nőtt fel, mint Arnold Schwarzenegger az Ikrekben, csak többet gyilkolt). A hosszabb, eredetileg 2000-es évjáratú epizódban ugyancsak Diabolik és Ginko szembenállása éleződik ki, amikor mindketten egy hurrikán sújtotta szigeten rekednek, miközben drogbárók és korrupt rendőrök vadásznak rájuk, valamint dekoratív barátnőikre, akik már a borítón oltalmat keresve simulnak az erős és határozott arc­élű férfiakhoz. Aki szerint a Diabolik primitív és szexista képregény, az a Kommandó vagy a Conan, a barbár című Schwarzenegger-remekműveket sem tudja értékelni. Így inkább sajnálni érdemes, mint győzködni az igazunkról.

Fordította Budai Balázs. Anagram Comics, 2019, 226 oldal, 3300 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.