Magyar Narancs: Milyen magasra jutott a maffiózókkal való személyes találkozások során?
Roberto Saviano: Azok a nagyfőnökök, akikkel találkoztam, mint például Maurizio Prestieri, már mind megbánást tanúsítottak, és együttműködnek az igazságszolgáltatással. Az aktív nagyfőnökök sosem állnának szóba velem. Nem az újságírót látják bennem, hanem egy gyalázatos ellenfelet, aki minden módon kerülendő.
MN: Csalták csapdába?
RS: Nem, de sokszor éreztem, hogy a saját céljaikra akarnak felhasználni. Prestieri például a számba akarta adni az egyik ellenséges klán bűnlajstromát. Rajtam keresztül akart üzenni.
| ||
MN: A kapcsolatfelvételt hogyan kezdi?
RS: Vagy az ügyvédeiken vagy a feljelentéseiken keresztül. Vagy meg kell próbálni az alsóbb lépcsőfokokat. Feljelentésből nincsen hiány, nincs olyan nap, hogy valamelyik mondatomért ne kapnék legalább egyet. Így akarnak kikészíteni.
MN: Hány feljelentés van ön ellen folyamatban?
RS: Több tucat mindig van. Az elmúlt nyolc évem a feljelentések jegyében telt.
MN: Ha összejön a találkozó valamelyik maffiózóval, mi az ideális helyszín a randevúra?
RS: Kizárólag az olasz rendőrségen találkoztam az említett, megbánást tanúsított maffiózókkal. Nemcsak őket őrzik, engem is: heten őriznek a nap 24 órájában. Októberben lesz 9 éve, hogy védelem alatt állok.
MN: Melyik fenyegetés miatt rendelték el az őrizetét?
RS: Amikor két nagyfőnök, Francesco Bidognetti és Antonio Iovine nyilvánosan megfenyegetett az ellenük folyó per tárgyalása során. Azzal vádoltak, hogy lejáratom őket, miközben ők csupán becsületes vállalkozók. Természetesen fel is jelentettek.
MN: Milyen volt az első, őrizetben töltött nap?
RS: A vonaton ültem, amikor egy barátom hívott a rendőrségről, hogy elém jönnek az állomásra, és pár napig rendőri védelem alá fognak helyezni. Ez a pár nap a mai napig is tart.
MN: Hasonló sorsra jutott Salman Rushdie is...
RS: Rushdie jó barátom, s amennyire ismerem a történetét, azt gondolom, hasonló életet élt ő is. Nehéz volt beleszokni az állandó őrizetbe. Kétautónyi rendőr vigyáz rám állandóan. Mindig mindent meg kell terveznem előre, nem csinálhatom azt, amit akarok. Gyakorlatilag én érzem magamat maffiózónak.
| ||
MN: A ZéróZéróZéróban több nagybankot is említ, amelyek a maffia drogpénzét mosták tisztára, olyan természetességgel, mintha ez is az alapszolgáltatásaik közé tartozna. Egyáltalán, létezik olyan nagybank, amely kivétel?
RS: A személyes véleményem az, hogy csak nagyon kevés olyan bank van, amely nem foglalkozik pénzmosással, de állítani ezt nem állíthatom, hiszen nincs minden esetről bizonyítékom.
MN: Mi, magyarok is szereplünk a könyvében, Don Szemjon, vagyis a kijevi születésű Szemjon Mogiljevics jóvoltából. A Papának becézett nagyfőnököt a Time magazin a 10 legjelentősebb maffiózót bemutató listája élére helyezte. Mint írja, Don Szemjon biztonságos odúra lelt Budapesten a 90-es években: "a korrupt politikusok és rendőrök segítségével szinte zavartalanul virágzik az üzlet". A helyzet ma is így áll?
RS: Sajnálatos, hogy Orbán Viktor nem a kellő mélységben szállt szembe a szervezett bűnözéssel. Magyarországon továbbra is létezik a szervezett bűnözés, ráadásul egészen más formában, mint például Bulgáriában, mert sokkal kevésbé látható. Olaszországban egyébként Magyarország megítélése kettős: nagyon sokan mondják a barátaim közül, hogy be ne tegyem a lábam, mert gyakorlatilag diktatúra van, mások szerint viszont az égvilágon semmi gond, nyugodtan menjek. A könyvben azonban csak a Mogiljevics-szálat jártam körül.
| ||
MN: Mogiljevicset végül miért tiltották ki Magyarországról?
RS: Két változat is létezik. Az egyik, hogy a magyar kormány nem tolerálta tovább, hogy Mogiljevics pénzmosással, prostitúcióval és kétes ingatlanügyletekkel foglalkozik. A másik, hogy a magyar maffia túlságosan megerősödött. Orosz katonai jelenlét már nincsen, de orosz maffiajelenlét minden nagyobb kelet-európai városban van.
MN: A drogkereskedelemmel foglalkozó maffiacsaládok, mint írja, úgy működnek, mint a jól szervezett gazdasági holdingok. Lehet, hogy az üzleti főiskolákon is tanítani kéne a klánok üzleti gyakorlatát?
RS: Igen, gazdasági értelemben lehetne tőlük tanulni. Persze nem konkrét dolgokra gondolok, inkább azt mutatja meg a példájuk, hogy a kapitalizmus, ez a mostani, ami körülvesz bennünket, milyen mértékben van elrohadva. Nagyon kis különbség van a kint és a bent, a jó és a rossz oldal között. Menedzserszemlélet uralkodik itt is, ott is.
MN: Az első nagy kolumbiai drogbáró, Pablo Escobar jelentős munkaadónak számított. Ha nincs Escobar, Kolumbia is szegényebb lett volna?
RS: Ha nem létezne a gazdaságnak az a szelete, amit a maffiacsaládok uralnak, ma nagyobb lenne a szegénység szerte a világon. Magyarországon is. Escobar a maga idejében a legnagyobb drogbáró volt, de a nyomába sem ér a maiaknak. Relikvia a múltból.
MN: A maga idejében viszont afféle nemzeti hősként tekintettek rá a kolumbiaiak. Ez egyedi vonás volt, nem?
RS: Épp ez okozta a vesztét; drogkereskedőből politikus lett. Felajánlotta, hogy kifizeti Kolumbia teljes államadósságát, amivel lépéskényszerbe hozta a külföldet. Ez lett a veszte. Pedig kifejezetten fejlett szociális érzékenységgel bírt. Mint drogkereskedő mindenképpen. El Chapo Guzmán, akit idén tartóztattak le (Mexikó prominens drogkereskedője - a szerk.) szintén közkedvelt személyiségnek számít, ám ő soha nem folyt bele úgy a politikába, mint Escobar. Azért letartóztatták így is.
| ||
MN: Nemcsak a politikába lehet belebukni, hanem a nőügyekbe is.
RS: Minden, így a nők is gyengeségnek számítanak, mert elvonják a főnök figyelmét. Ebbe bukott bele az olasz Locatelli is. Ahogy az egyik nagyfőnök mondta; nem számít a nő külseje, nem számít, hogy az embert különösebb érzelmek fűzzék hozzá, elég, ha a családot össze tudja tartani, és mellette a főnök minden figyelmével a gazdasági ügyekre tud koncentrálni. Egyedül a minden percben maximális szabálykövetés viszi az üzletet előre.
MN: Még mindig a motoros fűrész számít a megfélemlítés legfőbb eszközének?
RS: Olaszországban csak egy példát tudok, egy Romano nevű embert csonkítottak meg. Mexikóban továbbra is szokás, hogy a fejeket levágják, Olaszországban soha. Mexikóban ennek a hentesmódszernek fontos szimbolikája van.
MN: Olaszországban milyen szimbolika dívik?
RS: A fejbelövés.
MN: Jól alszik?
RS: Évekig kellett gyógyszereket szednem, hogy aludni tudjak. Minden energiám arra ment el, hogy megpróbáljak elaludni. Ma már gyógyszer nélkül is megy.
A tolmácsolásért köszönet Matolcsi Balázsnak. A ZéróZéróZéró c. könyv kritikája itt olvasható.
