Fenyvesi művei mindig a centralizáló hatalmi erőkkel való szembeszegülés temperamentumával íródtak. Szellemi pályája olyan heterogén kulturális környezetben fejlődött, melyre a magyar kultúra öröksége, a vajdasági Új Symposion miliője, valamint a Tito-féle különutas szocializmus eredményeképp a nyugati kultúra lemezei, irodalma, szemlélete: a blues, a rock ’n’ roll, a beat és a punk, valamint a mcluhani új médiaesztétika is hatással lehetett. Verseit „posztginsberginek” szokás nevezni, melyekben az avantgardizmus, a posztmodern művészetköziség, a punk őszintesége és vitalitása, ugyanakkor egy európai józansága is formát bont.
Legutóbbi könyvében ezt az élménykörnyezetet dolgozza fel – a verseiben is megnyilatkozó őszinteséggel és hétköznapisággal. A kötetnek, amely lényegében a Némely részletekben megkezdett munkát folytatja, nagy részét a pályatársakról és barátokról, Tolnai Ottóról, Zalán Tiborról, Sziveri Jánosról és másokról szóló megemlékezések teszik ki, illetve az egykori jugoszláviai magyar kisebbség kulturális emlékezetének számbavétele. Ez utóbbi Ladik Katalin Európa-szerte ismert versperformanszaitól a spagettiwesterneken és a kamaszkor „legszebb mellein” át a Ramones dicséretéig terjed.
Fenyvesi esszéit „a nyomtalan eltűnés és megőrzés” tudása hatja át, a beatnikek örök útonállása – Heidegger intését is szem előtt tartva, aki szerint egy dolog megtapasztalása a hozzá vezető úttal azonos. Ennek fényében kell olvasni A szabadság foglyait is, amely egy periferikus szellemi környezet hagyományozódását az esszé műfaji személyességével és érintőleges filozófiai mélységével avatja egy életút saját történetévé. Hiszen „az outsiderek”, a „leírtak”, „a kirúgottak” és „kitagadottak” története valóban az örökös megőrzés és elmozdulás nomád esztétikája szerint szerveződik.
Művészetek Háza, Veszprém, 2014, 1990 Ft
