Színezőkönyv

Johanna Basford: Titkos kert

Könyv

Kíváncsi voltam, de szkeptikus. Egyrészt, mert Johanna Basford felnőtteknek szóló színezőkönyve miatt tömegeknek lett új kedvenc hobbija. (Nem csoda, hogy a példányokat itthon is hamar elkapkodták – a következő megjelenés július 24-ére várható.) Másrészt úgy tizenöt éve nem volt színes ceruza a kezemben.

Már maga a kivitel is elbűvölő: különleges kiadás, szokatlan formátum, matt papírborító. Indák, virá­gok, madarak, cizellált szecesszió. A kertmotívum ráadásul telitalálat: metaforikus gazdagsága olyan témává avatja, amelyet felnőttként és gyerekként is szerethetünk. A 10-től 99 éves korig nem vicc: az apró­lékos minták kiszínezése tényleg bárkit kikapcsol, bár türelmetleneknek és remegős kezűeknek kevéssé ajánlott. A virág- és levélrengeteg persze főleg szabadidőt, tűhegyesre faragott ceruzákat és edzett ujjakat igényel. De így is jó projekt, hiszen ha valaki hetek, hónapok (netán évek) alatt végigszínezi a kötetet, igazán különleges és egyedi könyvvel lehet gazdagabb. Csak a megszövegezés zavaró néhol, a „szí­nezd ki” és „rajzold tovább” zavarba ejtő, kisiskolás imperatívusza. De legalább a giccset kerüli, és hagy gondtalanul elmerülni magában. Olyannyira, hogy fontos megjegyezni: masszívan addiktív (tapasztalatok szerint a függőség családtagokra is könnyen átterjed). A stressz­oldó funkciója pedig tökéletes – egészen addig, amíg valaki véletlenül meg nem löki az asztalt, vagy amíg abba nem kell hagyni a színezést a cikkleadási határidő miatt.

Fordította: Boczán Bea. Manó Köny­vek, 2015, 96 oldal, 3490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.