Vajda Miklós elszerette Örkény feleségét, és bevizelt Londonban – e két (ok-okozati összefüggésben nem álló) önéletrajzi incidensről a jeles irodalmi szakember nemrég kötetbe rendezett portréi között olvashattunk. De nem csak Vajda nyílt meg mostanában az írók, költők, fordítók és lektorok közül; a hivatásos visszaemlékezők táborát erősíti immár Lator László vagy Kőszeg Ferenc is, ám mind közül a legizgalmasabbnak és legkiadatlanabbnak a műfordító, Bartos Tibor visszaemlékezései tűnnek – a Holmi közölt részleteket a szókimondó kéziratból. Persze, bármikor átrendeződhet a mezőny, bármikor beüthet egy nagy visszaemlékező; itt van például Gergely Ágnes személyes portréinak kötete, s húzónévnek ott van rögtön Vas, Weöres, Kassák és Füst – minden irodalmi visszaemlékezés jolly jokerei. Ők azok, akikről sok újat nem árulnak el a költőnő máshol már megjelent írásai, Nemes Nagy Ágnes ráadásul nemrég kötetbe rendezett útinaplóival maga állított konkurenciát a róla szóló visszaemlékezésnek. Hajnal Anna alakja viszont nagyon is megelevenedik, Pilinszky ürügyén pedig egy amerikai irodalmi díj oda nem ítélésének részleteibe nyerhetünk bepillantást. Van, akinek ritka képessége van arra, hogy élete sok izgalmas szereplőjéről sok érdektelenséget írjon, más inkább arról írhatna könyvet, ki mindenkivel nem találkozott, szóval, veszélyes szakma az emlékezés. Gergely Ágnes pasztellbe vonja élete fontos irodalmi, irodalomközeli szereplőit, nála hiába is keresnénk Vajda bevizelős őszinteségét. A nagy nevek diszkréten megőrzik szoborszerűségüket, míg a kicsik, amilyen szerények, maradnak elsüllyedt művészek. Füst Milán csókra nyújtott keze a legemlékezetesebb testrész a kötetben, míg Hajnal Anna haldoklása a legdrámaibb néhány sor. Kötetnek kissé vékonykák e prózai sorok, nem úgy az a régi, riporteri remeklés, a Riportnapló Északról, melyet
– Bartos kéziratával egyetemben – igazán kiadhatna valaki.
Európa, 2015, 136 oldal, 2790 Ft
