Letehetetlen, nyomasztó regény. Tito Jugoszláviáját és a Balkán szétbombázását egy fejükön összenőtt ikerpár szemszögéből követhetjük, mígnem eljutunk Londonba, ahol megpróbálják drága pénzért szétválasztani a lányokat. Összetapadt, torzított életük a kor izgalmas tablója, anekdotikus és ironikus helyzetek váltakoznak az emberi tragédiákkal.
Szrebra és Zlata (jelentésük: ezüst és arany) egyszerre alszanak, reggeliznek, tanulnak, sikítanak a kacagástól vagy a fájdalomtól. A sziámik 1972-ben születtek. Egy szkopjei bérházban laknak a szüleikkel, de se meleg vízre, se húsra nem nagyon futja. Az ikerpár látványától meghőkölnek az emberek, utánuk köpnek, elmenekülnek – csak nehogy mi is ilyenek legyünk, mondják babonából, és lesöprik utánuk a küszöböt. Később a regényben is megjelenő háborús diktatúra egészen különös alakot ölt, maguk az emberek ismétlik, sulykolják, helyeslik a bántó beszédet.
A regény második felében az összetapadt élet napi tragédiáit már nem a belső keserűség hatja át, hanem a háború kezdete: Macedónia kimondja függetlenségét, a görögök tiltakoznak. 1991-ben a lányok jogot tanulnak, Jugoszlávia fellángol. A ház lakói bezárkóznak, elfogy az amúgy is nyomasztó levegő, mások üvöltve, fanatikusan harcolnak. Szrebrát és Zlatát vágyak, érzékiség és a fiúk utáni kujtorgás hajtja. Első szexuális élményeiket is egymással összekötve tudják csak megélni. Életük nehézségét az apa és az anya fájdalmas, önmarcangoló durvasága tetézi: koszosan, elhanyagoltan élnek. Mikor felnőnek, már ők a csinos sziámi ikrek, és Zlata a regény végén maga is ikreket hoz a világra – ez azért szívderítő.
Lidija Dimkovszka a hetvenes években született generáció egyik legfontosabb macedón írója. Jelenleg Ljubljanában él, nagyon jó regényt írt, nagy szerencse, hogy megjelenhetett magyarul.
Fordította: Czinege-Panzova Annamária. Napkút, 2015, 414 oldal, 3490 Ft
