Könyv

A magyar irodalmi élet egyik legtekintélyesebb, legtermékenyebb és legkevésbé besorolható szereplője beszélt a Narancsnak pályájáról, a '45-ben kezdődött békekorszak végéről, Közép-Európa és benne hazánk kilátásairól.

Miért nem reagált a Tokaji Írótábor gyalázatos felhívására? Mikor lehet és mikor kell megszólalni a kultúrpolitikában? Hogyan tud működni egy írószervezet a kulturális élet leszedálásának idején? Ezekről kérdeztük a József Attila Kör irodalomtörténész vezetőjét.

A sikeres színész színesen, érdekesen és bátran ír arról a jól fejlett kettős életről, ami akkoriban jellemezte, amikor a színházi előadások szüneteiben is belőtte magát.

Az indoklás szerint Végel a Konstantin Obradović-díjat a Szerbiában és az egész délkelet-európai régióban kifejtett, az interetnikus és interkulturális tolerancia és megértés fejlesztése terén végzett munkájáért kapta. A díjazottat Vári György méltatja.

Legújabb kötete címadó esszéjében azt írja Kovalik Balázsról Térey, hogy "alázattal szedi atomjaira a múzeumot". Nos, ez a megállapítás nemcsak az operarendezőre, de a róla értekező Téreyre is igaz.

Manapság, amikor az újságosoknál már újságot is mind ritkábban vásárolnak az emberek (az e sorokkal szemező olvasók tiszteletre méltó kivételével!), bizonnyal kell némi merészség ahhoz, hogy valaki operatörténeti kisokosokat dobjon a sajtópiacra. Még akkor is, ha a nagyralátó elképzelés külföldön bevált akciók példáját követi, elvégre az olasz vagy a német populáció egy főre eső operafogyasztása alighanem magasabb a hazánkban kimutatható értéknél.

A harminc éve New Yorkban élő és mindenekelőtt ebben a közegben híressé lett szerző lengyelül és mindenekelőtt lengyeleknek írta regényét, ám a formálás, az alapérzület tökéletesen amerikai, szinte hollywoodi. A "hogyan írjunk intellektuálisan mélyen szántó, de alapvetően mégis bestsellerlistás regényt?" kérdésre adott választ már régen megtalálták errefelé (és mostanában nálunk is alkalmazzák):

A tinédzserkor gyötrelmeit taglaló Szerettem másképp is folytatása, pontosabban egy család széthullását bemutató előtörténete nemrég jelent meg magyarul. A Mégis van apám szerzőjével a norvégok vad partikultúrájáról, a homoszexualitás elfogadásáról és a Breivik-merénylet hatásairól is beszélgettünk.

Ma zár a könyvhét. A Vörösmarty téri forgatag különös színfoltja volt egy „kultúrpolitikai performansz”: fiatal írók szavalták el József Attila Levegőt! című versét – némán. Az egyik szervezővel készítettünk gyorsinterjút.

Őszintén megvallva, szolid értetlenséggel figyelem a Nyáry Krisztián Facebook-bejegyzései körül gerjesztett lelkesedés méreteit. Különvéleménycikk.

Fontos és vonzó kötettel gazdagodott a magyarországi múzeumi diskurzus alig méternyi széles polca. Az eddig főleg Ébli Gábor, György Péter és néhány más kutató könyvei, illetve pár tanulmánykötet és folyóiratcikk által uralt sorba szervesen illeszkedik Frazon Zsófia doktori disszertációjának továbbgondolt változata.