„Önök kivételek” – helyesbítette önmagát Sigmund Freud, amikor a női pszichéről tartott egyik előadásában arról beszélt, hogy a nők elsősorban a művészet és a kutatás rejtélyes, megismerésre váró tárgyai. A megjegyzés az előadáson szép számban ott ülő női pszichoanalitikusoknak szólt, akik közül ekkor már sokan az új tudomány jeles képviselői voltak. Borgos Anna pszichológus, nőkutató a magyar női pszichológusok első generációjának történetét írta meg ebben a kötetben, Freud hatásától Ferenczi Sándor budapesti iskoláján keresztül egészen az 1960-as, 1970-es évekig, pályájuk végéig követve ezeknek a rendkívül asszonyoknak a sorsát és gondolatait. A címet is egyiküktől kölcsönözte, Hajdu Lillytől, aki orvosból lett pszichoanalitikus, a Galilei-kör tagjaként közeli kapcsolatban volt Adyval, később a fiát, Gimes Miklóst Nagy Imrével együtt végezték ki 1958-ban. De itt van a József Attila analitikusaként ismert Gyömrői Edit is, aki otthonosan mozgott a 20-as évek berlini és párizsi értelmiségi világában, majd 1939-től Ceylonban és Londonban folytatta munkásságát, és hasonlóan izgalmas a gyermeklélektannal foglalkozó Rotter Lillian, vagy a fiatalon meghalt Bálint Alice és édesanyja, Kovács Vilma analitikusi pályája és a tudományban betöltött szerepe. Borgos Anna harmincvalahány pszichológus-pszichoanalitikus nő élet- és pályarajzát foglalja össze rendkívüli alapossággal és empátiával, ahol lehetett, ott a páciensek visszaemlékezéseivel is megelevenítve egy-egy karaktert. A könyv nem csupán értékes forrása egy tudományág születésének és első lépéseinek, hanem ennél sokkal több: most, amikor Magyarországon a hivatalos kommunikációban a nők szerepe erősen szűkülni kezd, az első hazai női tudósgeneráció megidézésével bátor kiállás a mai „holnaplányok” mellett.
Noran Libro, 2018, 312 oldal,2966 Ft
