Könyv

Bob Dylan monográfusa a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) elnökeként a könyvfesztivált is értékelte, de előtte beszélt nekünk Umberto Eco szakálláról, Claudio Magris Közép-Európájáról és a műfordítás nehézségeiről.

Erőszak és fiatalok a késő középkorban - áll az ambiciózus alcím a Vatikán levéltárait majd' másfél évtizeden át búvároló történész, Erdélyi Gabriella kötetén, s ha rejlik is e témamegjelölésben némi felülfogalmazás, azért felettébb érdekes monográfiát találunk az id. Pieter Brueghel emblematikus festményét (Farsang és böjt harca) felhasználó borítólap mögött.

Whitley Strieber Éhség című könyve csendben belesimul a vámpíros-romantikus lektűrök tömegébe, a külcsín Charlaine Harris-utánérzést sejtet, de a hátsó borítóról sem derül ki, hogy a szemfüles olvasó a Bowie-Deneuve párossal készült kultuszfilm eredetijét tartja kezében.

Hollywood egy forgatókönyv-írói Oscar-jelöléssel, az angol királynő pedig a Brit Birodalom Rendjének parancsnoki fokozatával tüntette ki. A The Times szerint egyike az 50 legjelentősebb kortárs angol írónak. Az angol-pakisztáni családból származó Hanif Kureishivel, A kültelki Buddha című regény és Az én szép kis mosodám című film forgatókönyvének szerzőjével a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Hay Fesztivál keretében beszélgettünk.

Breaking news: újraegyesült Németország. E remek hírrel majdhogynem párhuzamosan egy jugoszláv gyártmányú mentőcsónakban két orosz származású hulla sodródik a svéd partokra – a nyomok a Baltikumba vezetnek.

Már Karinthy is megmondta, hogy férfi és nő nem értheti meg egymást, hiszen mindkettő mást akar: a férfi a nőt, a nő a férfit. A svéd írónő regénye kevéssel gazdagítja e tudásunkat, de legalább kimondottan szórakoztató módon teszi.

Hogy Izlandról mindenkinek a gejzírek jutnak eszébe, az teljesen rendjén való, de hogy egy izlandi szerző természetrajzot kerülő könyvével is ugyanez lehet a helyzet, az már meglepőbb. Pedig a LoveStar épp olyan, mint a természeti jelenség: várunk, várunk, aztán egyszer csak előtör a tünemény a földből, akkor örülünk egy kicsit, majd várakozhatunk megint egy sort.

"Ha jól belegondolok, Henrik Ibsen, Edvard Grieg, Edvard Munch jut kapásból eszembe a norvég kultúráról" - írja Józsa Márta a norvég irodalomnak szentelt lapszám egyetlen, e kissé hevenyészett mondattal együtt is szép esszéjében. Noha a tág téma ezúttal kevesebb teret enged a szerkesztői virtuozitásnak, mint a folyóirat legutóbbi, a pizsama, a kém vagy az át-tér hívószavakra felfűzött számainak esetében, a magas átlagszínvonalú, esetenként megrázó novellák és regényrészletek izgalmas és sokszínű gűjteményt adnak ki.

Vissza a gyökerekhez! Valami ilyesmi lehet a nálunk most debütáló szerzőpáros írói hitvallása, akik ugyanis bevallottan Maj Sjöwall és Per Wahlöö (a könyv egyik mondatában ironikusan meg is idézik a régi Martin Beck felügyelő alakját), a skandináv krimi ötven évvel ezelőtti alapítóinak formálása felé kanyarítják vissza érdeklődésüket.