Kálvária, feltámadás nélkül (Litván György: Jászi Oszkár)

Könyv

Régi közhely: a magyar eszme- és politikatörténet egyik legvitatottabb alakja szegény Jászi Oszkár. A sajátos, máig virulens magyar nemz.-konz.-rad.-sat. ideológia képviselõi szerint Jászi a született ördög, aki elméleti munkásságával elõkészítette, majd a forradalmak alatt gyakorlati politikusként betetõzte a történelmi Magyarország szétverésének áldozatos munkáját. A kommunisták (sõt, némely szocdemek) számára Jászi nettó ellenforradalmár, a liberális utódok számára pedig túl erõsek szocialista vonzalmai. Arról nem is szólva, hogy a jobboldali nacionalista legendárium szerint õ volt az eredetileg - származásához és társadalmi státusához illõen - tisztes paraszt- és zsidógyûlölõként induló gr. Károlyi Mihály megrontója - a démon, aki õt mintegy dróton rángatta.

Régi közhely: a magyar eszme- és politikatörténet egyik legvitatottabb alakja szegény Jászi Oszkár. A sajátos, máig virulens magyar nemz.-konz.-rad.-sat. ideológia képviselõi szerint Jászi a született ördög, aki elméleti munkásságával elõkészítette, majd a forradalmak alatt gyakorlati politikusként betetõzte a történelmi Magyarország szétverésének áldozatos munkáját. A kommunisták (sõt, némely szocdemek) számára Jászi nettó ellenforradalmár, a liberális utódok számára pedig túl erõsek szocialista vonzalmai. Arról nem is szólva, hogy a jobboldali nacionalista legendárium szerint õ volt az eredetileg - származásához és társadalmi státusához illõen - tisztes paraszt- és zsidógyûlölõként induló gr. Károlyi Mihály megrontója - a démon, aki õt mintegy dróton rángatta.

Keveset állítunk, ha csupán annyit mondunk, mindez baromság - ennél többre, a szaktudós, a történész szavára és persze alapos, alkalmanként egy teljes életet igénylõ kutatómunkára van szükség, hogy egyáltalán legyen mirõl vitatkozni. Elismerés illeti tehát a Jászi-szakértõnek számító Litván Györgyöt

az elsõ biográÞa

megírásáért és publikálásáért, elvégre hiánypótló mûrõl van szó - mely egyben élvezetes olvasmány is.

Jászi (ezt a tényt persze a Jászi-ellenes szemléletû jobboldali ellenfelek nem gyõzték hangsúlyozni) Jakubowits Oszkárként született Nagykárolyban, még kisgyermek, amikor édesapja Jászira magyarosítja maga és gyermekei nevét, s az asszimilációs stratégia részeként egyben felveszi a református vallást - mindez persze hozzájárult ahhoz is, hogy Jászi sosem érezte magához közel a zsidó hagyományt, bár vallástalanként hívõ keresztyénnek sem vallotta magát, sõt alkalmanként igen kritikusan írt a zsidókról, amiért is (részben baloldali) kritikusaitól néha még az antiszemita jelzõt is kiérdemelte - Litván szerint nem teljesen megalapozottan, elvégre Jászi túlzóan kritikus megjegyzései a zsidóság ama részének szóltak, mely túlságosan is kritikátlanul illeszkedett be a történelmi Magyarország mélyen igazságtalan társadalmi rendjébe. A családi neveltetés Jászi utólagos megítélése szerint túlságosan is megóvta õt a külvilág szülei által sötétnek vagy ellentmondásosnak ítélt aspektusaitól (még a család zsidó származásáról is hallgattak), ám egyben megalapozta Jászi késõbbi érdeklõdését a teoretikus problémák iránt, az igényt a morál vezérelte (éppen ezért alkalmanként dogmatikusnak ható s Litván által is sokat bírált) elméleti gondolkodásra. Jászi maga is sokszor leírta: alkatánál fogva egyszerûen alkalmatlannak bizonyult a professzionális politikacsinálásra - paradox módon viszont az ország történetének egyik legkritikusabb periódusában, a vesztett háború után éppen hogy erre a szerepre kellett vállalkoznia. Jászi kulcsfigura a XX. század elsõ két évtizedének hazai szellemi mozgalmaiban: a jogász végzettségû, társadalomtudományi érdeklõdésû fiatal minisztériumi alkalmazott egyik alapítója a Társadalomtudományi Társaságnak és a Huszadik Század címû legendás folyóiratnak. Írásait és gyakorlati tevékenységét egyaránt a korabeli társadalmi, poltikai viszonyok miatti erõs erkölcsi felháborodás s az ebbõl fakadó tettvágy szabja meg: kevesen bírálták ilyen hévvel a Monarchia magyar felének riasztó társadalmi egyenlõtlenségeit, a demokrácia hiányát és a nemzetiségek elnyomását (nem is csoda, hogy Ady valósággal bálványozta Jászit). Bár a marxizmust elutasítja, s a létezõ szociáldemokrácia politikáját és ideológiáját is elhibázottnak tartja, mégis kezdeményezi egy (hangsúlyozottan magyar) szocialista párt megalakítását, ám a szocialista mozgalmi praxis és teória forradalmasítását utóbb inkább barátjára, Szabó Ervinre bízza. A Társadalomtudományi Társaságban bekövetkezett szakadás, a konzervatív-liberális, Tisza és gr. Andrássy iránt lojális alapítók (pl. Gratz Gusztáv és Hegedûs Lóránt késõbbi miniszterek) kényszerû kiválása után létrejön a polgári radikalizmus mozgalma, mely a klasszikus liberális hagyományt egalitárius és demokrata alapon fejlesztené tovább. A cikkekben és könyvekben vázolt eszméhez hamarosan politikai szervezet is társult: a Polgári Radikális Párt, melynek létrehozását utóbb Jászi maga is elhibázottnak vélte. A háború alatt Jászi a korai, visszafogott, sõt lojális állásfoglalásoktól fokozatosan jut el a pacifizmusig, amihez persze hozzájárult, hogy éveket töltött a fronton haditudósítóként. Már ekkor megjósolja

a lövészárkokban megszületõ

forradalmat, s a közösen vallott választójogi elvek mentén hamarosan létrejön a szövetség a nacionalista konzervatívból fokozatosan baloldali demokratává (majd még tovább) formálódó Károlyi Mihállyal, s az összeomlás, majd az õszirózsás forradalom nyomán mindketten kormányzati pozícióba kerülnek. Hamarosan teljes a csalódás: a wilsoni elvek alapján eszmetársnak vélt nyugati demokráciák nem tekintik partnernek a hirtelen gyõztes pozícióba kerülõ szomszédok étvágyának megfelelõen egyre zsugorodó országot s annak önjelölt vezetõit - a nemzetiségi vezetõk pedig, akik kevés magyar harcostársuk között tarthatták számon Jászit, egyszerûen lesöprik népszavazási elvre és kantonális autonómiára épülõ dunai konföderációjának gondolatát. Amikor a rohamos bolsevizálódás betetõzéseként létrejön a Kommün, Jászi ismét a periférián találja magát, s néhány hónap múlva emigrál - bár bántódása nem esik (sõt nyilvános gesztusokat is tesz), biztos az új rezsim bukásában és a megtorlás, a fehérterror elkerülhetetlenségében. Balsejtelmei beválnak, s mindez szomorú alkalmat kínál számára, hogy szinte napok alatt megírja Magyar kálvária, magyar feltámadás címû elemzését, mely tán Jászi leghatásosabb könyve.

Az életébõl hátralévõ három és fél évtized a gyakorlatilag megszakítatlan emigránslétben telik - annak minden kínjával és elmaradhatatlan konfliktusaival. Barátságok, párkapcsolatok szakadnak meg (mások persze éppen itt formálódnak), többször szembekerül legismertebb barátjával, Károlyival (annak radikális balratolódása, utóbb a Rákosi-rezsimmel való kollaborációja miatt). Eszméinek hatása itthon csak alkalmanként, sokszor áttételesen érvényesülhet, s néha még saját itthoni követõi is megtagadják. Jászi esetében tökéletesen beteljesedett és átokká vált a kabarészerzõbõl kommunistává transzformálódott Gábor Andor jóslata: soha nem térhet haza - elõbb mint forradalmár, késõbb mint ellenforradalmár. S valóban: egy 1947-es, rövid és felemásra sikeredett látogatás után visszatér Amerikába, s csak hamvai kerülnek utóbb haza. Szobrot, utcát viszont manapság aligha kaphat mint az oktalanul a nemzet sírásójának kikiáltott örök bûnbak.

Barotányi Zoltán

Osiris, 2003, 509 oldal, 3580 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.