Most, hogy elmaradt a tavalyi év egyik legjobban várt szenzációja, a december 21-i világvége, újabb globális aggódás után kéne nézni. Persze az is lehet, hogy mégsem maradt el. Az első könyves Karen Thompson Walker világvége-víziója nem egy hirtelen bekövetkező katasztrófáról szól: a lassú dekadencia szemtanúi lehetünk.
A történet katalizátora egy furcsa jelenség: a Föld tengely körüli forgása lassulni kezd, s minden más csak következmény és újabb lépcső a lomha Armageddonhoz. A légköri és fizikai változások, a kezdetben szinte észrevehetetlen jelek mind-mind valami szörnyű eseményt készítenek elő. Stephen King-i sablon ez, mely bár izgalmasan hangzik, izgalmak helyett egy lányregénybe oltott ökodrámát kapunk: környezetvédelmi pöttyöskönyv ez a javából. Az eseményeket ugyanis a tizenegy éves Julia elbeszéléseiből tudjuk meg, aki éppen kamaszkorát éli, annak megannyi közhelyével. A globális problémák így találkoznak az egyéni gondokkal, hiszen hiába változik meg a Föld gravitációja, az első melltartó megvételén akkor is át kell esni. Ez a kevercselés akár szimpatikus is lehet, ahogy számomra szimpatikus az az aprólékosság, ahogy a világ változását leírja a szerző, ám a tudományos-fantasztikus zsáner sokszor vegytiszta giccsbe csap át. Amennyire jól kitalált a nappalok és az éjszakák hosszának elmozdulása miatt kialakult kétféle embercsoport: a valós idő és az óraidő szerint élők leírása, annyira elrettentőek az olyan klisészerű mondatok, mint: "Nyár volt. Gyerekek voltunk, egy kicsit szerelmesek is - legalábbis én -, és a tilosban jártunk."
A Csodák kora ugyanis egyetlen - elég vékony - olvasórétegnek, a környezetvédő tini lányoknak íródott, s mint ilyen, jócskán átveri a többi olvasót, amennyiben arcátlanul apokalipszistörténettel kecsegtet.
Fordította: Nagy Gergely. Libri, 2012, 356 oldal, 2990 Ft
