Könyv

Hideg fejjel működtetett kapitalista vállalkozás: náluk a legmagasabb az árrés, brutális akciókkal támadnak, viszont pontosan fizetnek. A Libri–Shopline jövőre piacvezető lehet a könyvkereskedelemben.

Cikkünk címét az Alföld tavaly novemberi konferenciájától kölcsönöztük, amelynek előadásai a folyóirat márciusi számában olvashatók. Bényei Tamás az angol nyelvű irodalmakról szólva listánk több szereplőjét is megemlíti: Sebaldot „gyakorlatilag kooptálja az angol irodalom”; Terézia Mora több más szerzővel, köztük Agota Kristoffal együtt, „kulturális hibrid”; Robert Nye „érthetetlen módon hiányzik a kortárs angol kánonból”, Nabokov pedig – például Becketthez vagy Brodszkijhoz hasonlóan – „az egyes nemzeti irodalmakba csak részlegesen és úgy is csak komoly nehézségek árán” illeszthető be.

A könyvkötők csillaga rég leáldozott, de vannak, akik nem adják fel.

Krasznahorkai László kapta 2015 Man Booker-díját. A rangos angol elismerés manapság a nemzetközi dicsőségen és megtiszteltetésen túl 60 000 fontot is jelent. Kezdetei pedig 1968-ig és egy élelmiszer-ipari vállalatig nyúlnak vissza.

„Egész helyes az arca, hirtelen nem tudom, melyik pornósra emlékeztet” – így jellemez a Holtverseny névtelen főszereplője egy lányt, aki tetszik neki. 16-17 éves vidéki kamaszok világában mozgunk, akik életét a pornó, a drogok, na és az úszóversenyekre készülés tölti ki – ugyanis versenysportolókról van szó.

Megdöbbentő, új információk a muklákról, Pettson nyugdíjáról, a svéd borsókról és a szingli apákról. Pettson és Findusz írója a Narancsnak!

Új regényére, a Purityre még várni kell, hiszen csak ősszel jön ki Amerikában, de a szerzőre már nem sokat kell várni – a Javítások, a Szabadság és a magyarul most megjelenő Diszkomfortzóna írója a megjelenésünk napján kezdődő Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége. Telefonon beszélgettünk.

Van, aki nem az olcsó kötelező olvasmányokért megy be az antikváriumba. Keresgél, szakért és összesuttog az antikváriussal. Olyasmit kér, amiről más nem is tudja, hogy létezik. Ha kell, licitál, csak azért, hogy bekerüljön a gyűjteményébe egy újabb ritkaság, kézirat, ősnyomtatvány. Egy első kiadású Radnóti. Vagy egy hiányzó Kner és Tevan.

Aligha kérdéses, hogy az ezredforduló körüli években megújulni vagy legalábbis új hangokkal kiegészülve felfrissülni látszó európai regényirodalom egyik meghatározó szerzője az Angliában élő német Winfried Georg Sebald volt (a másik nagy hatású alaknak az ugyanebben az időben Spanyolországban élő chilei Roberto Bolaño tűnik).

A posztmodernben mindinkább elhalványul a határ populáris és elitkultúra között, hangzik a kultúraelmélet egyik agyonidézett közhelye, és alig huszonöt évvel Fredric Jameson klasszikusának megjelenése után a magyar folyóirat-kultúrában is mozgolódás kezdődött.