poeta.doc

Költő a boncasztalon

Könyv

Londesz Elek: Vajda János agyveleje (részlet)

 

Londesz Elek: Vajda János agyveleje (részlet)

 

Vegye elő a bonckését hamar:

Könyörögtem neki a könnyezésig.

Nem lehet semmi most késleltető:

Sürgős az ügy, mert az újság lekésik!

Milyen súlyos e lángzó agyvelő?

A jó tudós – nevét szivembe vésik

Szemei – bensőmben meglátogat

És lát lobogni bennem lángokat.

 

Mosolyg szelíden. Nem zord már e hely!

Átmelegül derűs tudással, ésszel.

Int a tudós, csak ennyit mond: – A fej!

S a szolga másik percben már fűrészel,

Olyan szelíd kedéllyel, mint a tej.

Az agyvelőt kivette puszta kézzel

És üresen marad a koponya:

Nincs benne észnek már többé nyoma.

 

Mint az üresen felfordult fazék,

Melyet eldobtak, mert nincs benne étel:

Úgy tátong e fej roncsából a Vég,

Mely életünkre vár, szörnyű setéttel.

De nem! Mert még reményt adott az ég:

A földön még nem végeztél a léttel –

De jaj, olyan nehéz elhinni ezt,

Mikor kételkedés kisértni kezd!

 

Hítt a tudós. Mérleget vett elő.

Mér grammot ezret – még ötszáz – jegyeztem.

Előttem a hatalmas agyvelő;

Nézem, időmet ezzel bárha vesztem:

Ebből pattant a sok szép vers elő?

E nyálkás zsírcsomót utálni kezdtem.

Rohantam vissza és a hírt – alig

Lihegve – megírtam lapzártaig.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1897. január 17-én reggel nyolckor meghalt Vajda János, a halotti bizonyítvány szerint „aggaszályban”, azaz végelgyengülésben. Londesz Elek (1869–1934), a Magyarország angol újságíró-iskolában végzett és az ógörögtől az arabig számos nyelvben járatos „saját tudósítója” a nekrológ leadása után átszaladt a Múzeum körút és a Sándor (ma Bródy Sándor) utca sarkán lévő szerkesztőségből a Rókus Kórházba, és afféle privát halottszemlét tartott.

A mai szemmel akár kukkolásnak is tartható látogatás nem volt ritka annak idején, még Ady halála után is egymásnak adták a kilincset a beavatott érdeklődők, és általában – maszkot megmintázva vagy rajzban – meg is örökítették az elhunytat: Vajdának „az éj alatt még inkább elváltozott (…) amúgy is sovány, összeaszott arc”-át a később főleg judaikafestőként ismertté vált Lakos Alfréd rajzolta meg. Nem ez volt azonban az egyetlen műalkotás, amelyet a holt költő ihletett: igaz, a lapjában kolumnás tudósítást író Londesz versének megszületése az ihlető élmény után még harminc évet váratott magára.

„Hallgassa csak, fiam, írtam egy költeményt” – Londesznek öregkorában szokása volt ezekkel a szavakkal megállítani fiatal kollégáit. Feltehetőleg így értesült a versről Szabó Lőrinc is, aki 1927-ben először közölte az általa szerkesztett, rövid életű, Pandora című folyóirat harmadik számában. Másodszor egy irodalomtörténetileg kevésbé becses kiadványban, A budapesti napilapok rendőri rovatvezetőinek szindikátusa 50 éves jubileumi évkönyvében látott napvilágot, némi eltéréssel: a Pandorában Mikes Lajosnak, az Est-lapok irodalmi rovatvezetőjének – mellesleg Szabó Lőrinc apósának – szóló ajánlással jelent meg, az ünnepi kiadványban ajánlás helyett ezzel a mottóval: „Most ragadott meg a szörnyű kísértet, / Mely harminc éve már titkon kísérget.” (A fent idézett részlet utolsó szava mindkét helyen „lapzártáig” alakban olvasható, de ez sem a lejtésével sem a hangzásával nem felel meg az „alig” hívórímnek: ebben az esetben valószínűleg nem az egész életében kitűnően verselő Londesz, hanem a tördelők hibázhattak, a szöveget ezért javítottuk.)

A Magyarország nagy elgyászoló cikke mellett diszkréten, a hírrovatban egy kisebb, adatszerű rezümé is megjelent a boncolásról – homlokrekeszvényekről, elmeszesedetlen agyi erekről, ám összeaszott szívről beszámolva –, de a kései vers is elég aprólékosan leírja a harminc évvel korábban tapasztaltakat.

A fenti részlet a 20 szakaszból álló költemény 15–18. strófája. Az eleje felidézi a napot, amikor az ifjú Londesz délután négykor nem látja feltűnni a Kerepesi (ma Rákóczi) út elején lévő lakásából a Múzeumkert felé sétáló Vajdát – bár az lett volna a csoda, ha látja: hiszen egy nappal korábban írta meg nagy cikkét a költő haláláról. A lapzárta lázában égő újságíró rájön: éppen most folyik a boncolás. „Fél ötig még lapot ne zárjatok” – kéri a kollégáit, és azzal átszalad a Rókusba.

A boncolóorvos késik, az előkészületeket csak egy szenvtelen segéd – ki „ujjával orrába váj” – végzi, például elmegy egy vödör vízért, előbb még „egy szivacsot gondosan megszagolva”. A figyelmes és költői lelkületű fiatalember közben így regisztrálja a tetemnek helyet adó asztal anyagát: „Kő és hideg bizony fekvőhelyed / De égbenyúló hegyről jött e márvány!” Elmélkedéséből a vödör vízzel érkező segéd rezzenti fel: „A szolga visszatérte megzavart. / Elfordulok, hogy könnyemet ne lássa. / A szivacson jó nagyokat csavart / S pereg vize, mint könnynek indulása”.

Ekkor érkezik Pertik patológusprofesszor, itt kezdődik az idézett részlet. Az utolsó két versszak pedig azt a harminc évvel későbbi felismerést rögzíti, hogy a lírai énre is hasonló sors vár: „Harminc év múltán kell megértenem / Vak véged, jóslatát, te csonka-ének! / Holt agyvelő, volt benned értelem! / Kitártad a jövőt lelkem szemé-nek”.

A vers egy Reviczky Gyulán és Komjáthy Jenőn iskolázott, elfelejtett, sőt fel sem igazán fedezett költő kései remeke, sajátos, a bizarrságig groteszk darab, a manapság ismét érdekessé vált testpoétikák korai, hideg fényű villanása.

„Darwin meghalt fiataLON, DE SZELEKciós elmélete örökké élni fog” – írta Karinthy, amikor egyszer azt kapta feladatul, hogy a furcsa nevet hézagtalanul beillessze egy amúgy értelmes mondatba: az első világháború idején még csak negyvenes éveiben járó, de már bácsiként emlegetett újságíró nevét ma már szinte csak későbbi, Pesti Napló-beli fiatal kollégái – Karinthy, Kosztolányi és Harsányi Zsolt – intarzia nevű nyelvi játéka őrzi.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.