"Lépten-nyomon eltérítenek" - Stephen Fry író, színész, rendező

Könyv

Stephen Fry alighanem kimeríti a reneszánsz ember fogalmát. Ezt a tényállást írói, színészi, rendezői, filmes, színházi, tévés, rádiós, futballklub-igazgatói, újságírói, közszolgálati, blogszerzői és még számos egyéb munkássága igazolja. A sokoldalú alkotó harmadik magyarul megjelent regénye, a Csináljunk történelmet alkalmából válaszolt kérdéseinkre.

Magyar Narancs: Ha irodalomra terelődik a szó a még folyamatban lévő Fry-életmű kapcsán, Oscar Wilde-ot szokás emlegetni önnel kapcsolatban, és ön is gyakran Oscar Wilde-ot emlegeti mint legkedvesebb irodalmi rokonát, sőt meg is formálta az írót az Oscar Wilde szerelmei című filmben. A Wilde-szakértőt kérdezzük tehát: mi ma a legnagyobb félreértés vagy félremagyarázás Oscar Wilde-dal kapcsolatban?

Stephen Fry: Az, hogy egy páváskodó, pozőr pojáca volt. Egy vihorászó epigramma-automata. Bonmot-gyártó gép. Önelégült finomkodó. A helyes megoldás ezzel szemben az, hogy megfontolt, figyelmes, előzékeny, végtelenül tapintatos és udvarias ember volt. Az elképzelhető legkülönbözőbb személyiségeket is könnyűszerrel levette a lábukról. Például Bosie apját, a megátalkodott márkit is (a Bosie néven ismert Lord Alfred Douglas Wilde szeretője volt, apja, Queensberry márkija pedig e kapcsolat finoman szólva is heves ellenzője - K. G.), legalábbis a legelső találkozásuk alkalmával.

Fry mint Wilde

Fry mint Wilde

 

MN: Bár előbb vált ismertté előadóként, mint íróként, ma már mindkét tevékenység közel egyforma súllyal szerepel az életrajzában. Íróként mibe volt a legnehezebb beletanulnia?

SF: A saját gyengéim leküzdésébe. Teljes embert kívánó munka az írás, és ez a teljes ember, aki minden energiájával az írásra koncentrál, folyamatosan mérlegeli a leírtak súlyát, tökéletesíti a szöveget, csiszolgat és finomít - nos, ez a teljes ember, attól tartok, nem mindig én vagyok. Én az vagyok, akinek a figyelmét annyiféle más irányú elfoglaltság köti le, hogy úgy érzem, nem mindig sikerült kihoznom magamból azt, amiről egyébként úgy éreztem, hogy igenis megvan bennem. De az igazsághoz mégiscsak hozzátartozik, hogy azért tudtam megírni, amit megírtam, mert nagyobb a fegyelmem és koncentrációs képességem, mint sokaknak az általam ismert, hasonló tehetséggel megáldott emberek közül. De ha egyszavas választ kérne, azt mondanám, a legnagyobb akadály számomra az idő, illetve a hiánya.

false

MN: Az újságírás, mint például a Guardiannek írt cikkei, mennyi időt rabolnak el?

SF: Gyors kezű újságíró vagyok, de azért rendesen viszi az időt az újságírás is. Meg hát ott vannak az olyan nyugtalanító tényezők, mint például a lapzárták réme, ami folyamatosan ott lebeg az ember feje fölött. Épp ezért pillanatnyilag fel is függesztettem mindennemű újságírói tevékenységet. A saját weboldalamhoz azért nem lettem hűtlen, de itt nem köt a megjelenések szabott rendje.

false

MN: Kénytelenek vagyunk ideidézni a Hazudozó című könyve főszereplőjének egyik emlékezetes poénját: "Az életben mindent ki kell próbálni, kivéve a vérfertőzést és a néptáncot." A vérfertőzéstől való elhatárolódás világos, de mi a baj a néptánccal?

SF: A vicc valahol a két említett tevékenység egymás mellé helyezésében rejlik. Közkeletű formájában a poén, ami egyébként nagyon angol, így hangzik: "What on earth is wrong with incest". Attól tartok, hogy ha valakinek nem jön át az ebben rejlő humor, nem is lehet százszázalékosan brit az illető.

MN: Jó barátja és színészkollégája, Hugh Laurie is kipróbálta magát íróként (nálunk A balek című regénye jelent meg - K. G.). Kikérik egymás tanácsát regénykérdésekben?

false

SF: Nagy örömmel olvastam Hugh regényét, zseniális munka, de hogy tanácsokat adtam volna? Ilyesmire sosem vetemednék. Talán az egyetlen megerősítés, amivel Hugh-nak szolgálni tudtam, hogy teljesen normális reakció, ha az ember egyszer csak elképed, amikor felfogja, mekkora meló egy könyv megírása.

MN: Ahhoz mit szól, hogy ha ön a Wilde-, akkor Laurie a P. G. Wodehouse-iskola képviselője?

false

SF: Azt, hogy nos, nem értek egyet. Magam is teljes mértékben wodehouse-ista voltam. Tízéves koromban tört rám a rajongás, írtam is neki, és egy csodás válaszlevél jött tőle egy dedikált fényképpel. Mindvégig magamnál is tartottam ezt a képet, amikor a Majd a komornyikot forgattuk (Wodehouse írásain alapuló angol vígjátéksorozat Fry és Laurie főszereplésével - K. G.). Hugh is szerette Wodehouse-t, de nem azzal a határtalan, szenvedélyes rajongással, mint én. Hatalmas gyűjteményem van egyébként első kiadású Wodehouse-okból, ugyanakkor teljes mértékben Wilde-párti is vagyok. Tőle is rendelkezem dedikált fotográfiákkal, közülük azonban, érthető módon, egyiket sem nekem dedikálta a szerző.

MN: Részt vett a Who Do You Think You Are? című családtörténet-kutató sorozatban. Megtudott valami újat a magyar-zsidó gyökereiről?

SF: Ismertem a nagyapámat, tisztában voltam a gyökereimmel, de rengeteg, számomra addig ismeretlen részletre derült fény. Bárcsak jobban ismertem volna a nagyapámat! Bárcsak megtanított volna magyarul!

MN: Úgy hírlik, hamarosan Középföldéhez is lesz némi köze, mivel szerepelni fog A hobbit Peter Jackson-féle feldolgozásában. Jacksonnal korábban is hírbe hozták, méghozzá egy 1954-es, második világháborús film, a The Dam Busters remake-je kapcsán, aminek ön írta a forgatókönyvét.

false

SF: Igen, a hír igaz, lesz dolgom A hobbitban. És továbbra is napirenden van a The Dam Busters elkészítése - Peter és én elkötelezettek vagyunk ez ügyben. De annyi más dolog van, ami lépten-nyomon eltéríti az embert!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.