Könyv

Marcel Danesi: A csók története. A populáris kultúra születése

  • bánza
  • 2019. április 28.

Könyv

A címből is kisejlik, mekkora feladatra vállalkozott ez az eredetileg 2013-ban megjelent kötet. Két témát bagzat; elsőként a csók történetét próbálja megírni. Karinthy dadaista lexikoncikkét variálva: „Már a régi görögöknél is megtaláljuk a csókot…” És aztán ezt önti le a felületesen kotyvasztott kultúrantropológiai szósszal. Danesi tézise éppoly egyszerű, mint amilyen vitatható: „Az embertudományokban uralkodó nézet a csók eredetét biológiai okokra vezeti vissza, én viszont azt állítom, hogy a romantikus csók először a középkorban bukkant fel az árulás és a testi vágy aktusaként – szemben a hűséget és a spirituális vágyakozást kifejező házastársak közötti lélegzetcserével.” A házastársi gyönyör szembeállítása a szerelmi magánerotikával abszurd gondolatokhoz vezet. Mintha nem is létezne szerelmi házasság. És ki tudja, mi az a romantikus csók? Mik az ismérvei?

A helyzet fokozódik: „A romantikus csók megjelenése jelzi a populáris kultúra születését, vagy legalábbis annak kezdetleges változatáét, és a női egyenjogúsághoz vezető út kezdetét.”

Az olvasó jobban jár, ha ignorálja a szerző teoretikus sertepertélését, és inkább élvezi a gazdag példatárat. Ötletes a filmtörténet híres csókjairól szóló fejezet; nagyjából ugyanez elmondható a dalokat, madrigálokat, operaáriákat és slágereket taglaló fejezetről is. Okadatolt kultúrtörténeti giccset olvasunk (magyarul: „csók-csárda”), melynek summája: „csók nélkül a világ értelmetlen”.

 

Fordította Zsuppán András. Typo­tex, 2019, 209 oldal, 2900 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.