Képregény

Mark Waid, Alex Ross: Kingdom Come

  • - kg -
  • 2019. július 20.

Könyv

Ha van olyan, hogy papa mozija, márpedig van (az ifjú süvölvények által lesajnált régiségeket nevezzük így), akkor kell lennie papa szuperhősének is. Nos, a Kingdom Come, a DC ’96-os klasszikusa tele van a papa szuperhőseivel: megannyi deres halántékú, tisztességben megőszült klasszissal, élü­kön a mezőgazdasági munkát végző, kertészgatyós Supermannel, de a mozgássérült Batman, a magányosan trónoló Zöld Lámpás és Aquaman ősz fürtjei is figyelemreméltók. Egy, csak egy legény van talpon a vidéken, egy híres leány, de ő sem a régi: Wonder Woman háborúpárti lett, Batman rendpárti, Superman pedig kétpántos nadrágot visel.

Mark Waid és Alex Ross olyan alternatív képregényvilágot fest le – és Ross pazar paneljei valóban festményszerűségükkel tüntetnek –, amelyben a régi gárda oszlopos tagjai visszavonultak, ez magyarázza Superman kertésznadrágját is. Az újak viszont – s nem egy közülük egyenes ági leszármazottja a régmúlt nagyjainak – nemhogy nem nőttek fel a feladathoz, de sem magatartásból, sem erkölcstanból nem ütik meg a mércét, talán csak testnevelésből jeleskednek, és a szorgalmuk is inkább csak a pusztításra korlátozódik. De csitt, ki kopogtat? Igen, az Armageddon lesz az, mert Kansas elpusztítása csak a kezdet, a káosz fokozódik, ilyen időkben már nem érdemes házi feladatot készíteni, főleg hogy a Jelenések Könyvéből vett idézetek is egyre csak sokasodnak. Nem beszélve arról, hogy az idő fodrozódik és gyűlnek a seregek – a szöveg mosolyt keltő komolykodásáért bőven kárpótolnak Ross képei, nem alaptalanul hívják a művészt a képregények Norman Rockwelljének.

Fordította Rusznyák Csaba. Fumax, 2019, 240 oldal, 8495 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.