Képregény

Mark Waid, Alex Ross: Kingdom Come

  • - kg -
  • 2019. július 20.

Könyv

Ha van olyan, hogy papa mozija, márpedig van (az ifjú süvölvények által lesajnált régiségeket nevezzük így), akkor kell lennie papa szuperhősének is. Nos, a Kingdom Come, a DC ’96-os klasszikusa tele van a papa szuperhőseivel: megannyi deres halántékú, tisztességben megőszült klasszissal, élü­kön a mezőgazdasági munkát végző, kertészgatyós Supermannel, de a mozgássérült Batman, a magányosan trónoló Zöld Lámpás és Aquaman ősz fürtjei is figyelemreméltók. Egy, csak egy legény van talpon a vidéken, egy híres leány, de ő sem a régi: Wonder Woman háborúpárti lett, Batman rendpárti, Superman pedig kétpántos nadrágot visel.

Mark Waid és Alex Ross olyan alternatív képregényvilágot fest le – és Ross pazar paneljei valóban festményszerűségükkel tüntetnek –, amelyben a régi gárda oszlopos tagjai visszavonultak, ez magyarázza Superman kertésznadrágját is. Az újak viszont – s nem egy közülük egyenes ági leszármazottja a régmúlt nagyjainak – nemhogy nem nőttek fel a feladathoz, de sem magatartásból, sem erkölcstanból nem ütik meg a mércét, talán csak testnevelésből jeleskednek, és a szorgalmuk is inkább csak a pusztításra korlátozódik. De csitt, ki kopogtat? Igen, az Armageddon lesz az, mert Kansas elpusztítása csak a kezdet, a káosz fokozódik, ilyen időkben már nem érdemes házi feladatot készíteni, főleg hogy a Jelenések Könyvéből vett idézetek is egyre csak sokasodnak. Nem beszélve arról, hogy az idő fodrozódik és gyűlnek a seregek – a szöveg mosolyt keltő komolykodásáért bőven kárpótolnak Ross képei, nem alaptalanul hívják a művészt a képregények Norman Rockwelljének.

Fordította Rusznyák Csaba. Fumax, 2019, 240 oldal, 8495 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.