Könyv

Él, lüktet

Falcsik Mari: Az igazi idő

  • Svébis Bence
  • 2019. július 20.

Könyv

Ritkán kerül a kortárs költészetben ennyire közel az olvasóhoz költő és témája. Az idejétmúltnak tartott, mi több, gyakran lenézett alanyi költészet mozgósít itt olyan energiákat, melyekhez nincs szükség látványos nyelvi bravúrra, túlcsiszolt szikárságra és andalító tudományos nyelvezetre.

Nem bújik meg a szerző a sorok közt, nem pajzs a nyelv, hanem fémlemez, amely átveszi és közvetíti a rezonanciát. Mert Falcsik Mari tudja: a komplikáltság még nem költészet, és az egyszerűség nem hiba.

Merész kötet a szerző hatodik verseskönyve, mert nincs benne a manapság oly’ divatos újítási kényszer, nem akar megugrani semmit, hiszen önmagában képviseli a nívót. Az igazi idő nagy részét halálversek teszik ki, s azok többségét – a kötet első részében található költemények – egy nagyon közeli személy elvesztése hívta életre. Az első két ciklus – ha jól számolom, kb. negyven vers – mind erre a tragikus eseményre reflektál. Hogy ezek a költemények végül se nem válnak repetitívvé, se nem oltják ki egymást, az elsősorban annak köszönhető, hogy Falcsik a legváltozatosabb témák felől, a legkülönfélébb hangokon és versformákban képes megragadni hol az elmúlást, hol pedig az élet egy-egy pillanatát.
A Nyár van így indul: „nyár van élned kéne: magadat hanyatt vágni”; a Kimenni készen dallammá oldja a tragédiát: „zenélt a mentő míg a testet vitte”; az Élőként épp így pedig ellene megy a pátosznak: „hány éve vagy halott és én most is a bőrömön érzem / ahogy gúnyolódsz az ilyen megemlékezésen”. A kötetben az ilyen versek a legerősebbek; ezekben valami apró mozzanatot ragad meg a költő, sűrít egyetlen sorba, vagy bont ki egy egész versszakon, költeményen át.

Ezzel szemben azok a versek szinte egyáltalán nem működnek, amelyekben Falcsik valami nagy, általános igazságot igyekszik megfogalmazni. Úgy tűnik, ez nem igazán az ő terepe, és szövegeiből ezekben az – ismerjük el, azért elég ritka – esetekben hiányzik az az üzemanyag, ami a többi költeményt hajtja: a személyesség. Pedig ez adja a kötet ívét is, amennyiben az első két cikluson keresztül kirajzolódik egy személy rajza, akit elvesztett a versbeli megszólaló. Ezt követik a testről szóló versek, amelyek hol a fiatalságot temetik, hol az öregedést figurázzák ki, hol pedig valami múltbéli eseményt dolgoznak fel. Ilyen
A test tanulása, amely a magyar líra egyik legerőteljesebb verse az első menstruációról. Ezen a tájon, a kötet felénél találhatók még emlékversek, majd visszakanyarodunk a haláltematikához. Bár ezen a részen olvasható a kötet talán legerősebb halálverse, a Négy halál, amely négy távoli rokon elvesztését meséli el egyszerre megrendítő és ironikus módon, mégis talán azzal, hogy visszatérünk a kötet keretei közt korábban kellően kibeszélt témához, mintha a végére elfogyott volna a lendület. Mindez nem sokat csorbít Az igazi idő jelentőségén és erényein: él, lüktet az alanyi líra, sőt, köszöni, elég jól van.

Jelenkor, 2019, 160 oldal, 1999 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.