Maurice Blanchot: Halálos ítélet (Kalligram, 2008. Fordította: Bende József) 33 pont
7. Tar Sándor: Te következel (Magvető, 2008) 32 pont
8. Tandori Dezső: Két és fél töredék Hamletnek (Kláris, 2008) 30 pont
9. Márton László: Amit láttál, amit hallottál (Jelenkor, 2008) 19 pont
10. Vajda Mihály: Szókratészi huzatban (Kalligram, 2009) 18 pont
11. Sándor Iván: A várható ismeretlen (Tiszatáj, 2009) 16 pont
Szavazóink: Ambrus Judit, Bazsányi Sándor, Bárány Tibor, Báthori Csaba, Bedecs László, Benedek Anna, Bodor Béla, Bojtár Endre, Csáki Márton, Dunajcsik Mátyás, Gács Anna, Halmai Tamás, Horváth Györgyi, Jánossy Lajos, Jenei László, k. kabai lóránt, Kálmán C. György, Kiss Noémi, Krusovszky Dénes, Lapis József, László Emese, László Ferenc, Lóránd Zsófia, Margócsy István, Mikola Gyöngyi, Nagy Gabriella, Németh Gábor, Németh Zoltán, Pallag Zoltán, Schein Gábor, Selyem Zsuzsa, Szegő János, Tarján Tamás, Turi Tímea, Urfi Péter.
A szavazóknak minden alkalommal 4, a közelmúltban magyarul megjelent szépirodalmi vagy azzal határos műfajú kötetet kell megnevezniük és sorrendbe állítaniuk; az első 15, a második 10, a harmadik 6, a negyedik pedig 3 pontot kap.
A listás könyvek megvásárolhatók a Fókusz Könyváruházban. Cím: 1072 Budapest, Rákóczi út 14. fokusz [dot] budapest [at] lira [dot] hu
Megfelelő ritmusban zajlanak a változások, minden a terv szerint halad. Öten kapaszkodtak meg előző listánkról az e havi dicsőségtáblán, hat új szereplőt köszönthetünk büszkén. Az első helyen egy igazi világsztárt, 35 év után magyarul is. Az amerikai próza ismert és mégis titokzatos alakja (évtizedek óta nem ismeretes róla fénykép), Thomas Pynchon 1973-as könyve "a posztmodern próza alapműve", ahogy értő kritikusa, Bényei Tamás mondja az ÉS-ben (Több mint ballisztika, ÉS, 2009. március 20.). A könyv "ambiciózus és eredeti módon dolgozza fel a huszadik század történelmét", amit úgy kell értenünk, hogy "a véletlen uralmát, a jelentés tökéletes hiányát, a rendszerbe illeszthetetlen szingularitást" beszéli el. Tehát minden immár csak a mi szerkesztőségünkben megy Terv szerint. Bényei gonoszkodó szellemességgel írja, hogy a könyv elolvasása annyi erőfeszítést kíván, hogy aki túljutott rajta, többnyire már ír is róla valamit. Ha önök hallgatnak kritikusainkra és Bényeinek igaza van, nos, akkor jócskán fel fog lendülni az országban a világirodalmi kritika, ami aktuális és örömteli fejlemény lenne.
A posztmodern nyomatékosan, többször is előkerül Radics Viktória Balázs Attila új könyvéről szóló írásában is (Vidám történelem, Magyar Narancs, 2009. február 12.), a szerző történelemszemléletére utalva. Rengeteg történelmi kor és rengeteg elbeszélő, rengeteg megidézett műfaj kavarog a szövegben, mintha az össze nem illések egybeszerkesztésének nagyszabású humorával, leleményeinek gazdagságával akarná demonstrálni az irodalom legalább utólagos győzelmét a pusztító történelem felett. Régi nótája ez a mi szűkebb-tágabb régiónknak. Balázs Attila fontos könyvéhez méltó Radics érzékenyen okos kritikája. Krasznahorkai kétszer is fölényes győzelmet arató munkája, leszakadva bár az élbolytól, de még mindig előkelő helyen szerepel, nagyon szépen zárja impozáns listás pályafutását. A legutóbbi cikkben, súlyos figyelmetlenségem okán, regényként szerepelt a munka, noha novellagyűjtemény, ezúton kérek elnézést a hibáért, még ha olvasható is volt később a mondat, amit mostanság minden valamirevaló könyvről el kell mondani (beleértve, mondjuk, Kertész Imre esszégyűjteményét), hogy akár regényként is olvasható. Nagyon sok pontot javított és egy helyet előrelépett Péterfy Gergely új regénye, a bronz után most egy ezüstöt is nyert Pynchon mögött.
Új jövevény Cormac McCarthy regénye, a Véres délkörök. A Nem vénnek való vidék lelkes nézői a Könyvesblog kommentzónájában egy emlékezetes, indián kivitelezésű mészárlást elbeszélő részlet alatt már találgatásba is kezdtek, ki fogja megrendezni, egyesek Tarantinót szeretnék, mások úgy tudják, Ridley Scott már le is csapott a szövegre. Két régi ismerősünk következik, Blanchot holtversenyben McCarthyval (kritikusaink bizarr humorát dicsérő véletlen, két karakteresen eltérő közelítés a halál nagy témájához), tőlük mindössze egy ponttal maradt le Tar Sándor, aki szintén harmadszor szerepel listánkon. Az alsó régiók három újoncának (Márton László is a triplázók közé tartozik) mindegyikében van valami különleges. Tandori Dezső valóban korszakos remekműve, az immár bő negyven éve napvilágot látott Töredék Hamletnek újragondolására vállalkozott. Vajda Mihály naplókötete ugyan nem tipikus széppróza, szerzője nem tipikus szépíró, hanem filozófus, de filozófusnak sem tipikus, épp elég szkepszissel viseltetik a filozófia iránt. Kunderát és a Kunderát kommentáló amerikai gondolkodót, Richard Rortyt kommentálva mondott is egyet-mást már filozófia és szépirodalom viszonyáról. Naplója is mond tán valamit erről a viszonyról. Vajda közeli gondolkodótársa-vitapartnere, Heller Ágnes is kijött egy hasonló, átmeneti kötettel mostanában, annak New York-nosztalgia a címe. A táblázatot Sándor Iván esszékötete zárja, most nem regényt, hanem szépírói esszéket olvashatnak tőle, ez a másik kedvenc műfaja. Kalauzként Jánossy Lajos szép írása kínálkozik a Literáról (A történelem hasznáról és káráról).
Végül, hagyományainkhoz híven, hangozzék el egy, a listáról hiányzó, de olvasásra tán mégis érdemes kötet neve: I. B. Singer: Szerelmes történet - egy poligámista regénye.
