A Meseország mindenkié című meseantológiában a saját családjából is kirekesztett, többszörösen hátrányos helyzetű kisgyerek rátalál a benne szunnyadó tehetségre, egy másik hős pedig az azonos nemű szerelmére. Megtudhatjuk, ki miért válhat gonosszá, és amit hátránynak vélünk, adott esetben erénnyé is válhat. Mi a baj hát a kötettel? – kérdezzük ártatlanul. Részletek a Magyar Narancs legfrissebb számában megjelent, Borgos Anna pszichológussal és Kövesi Györgyi pedagógussal készült interjúból.
Magyar Narancs: Mindketten őstagok vagytok a könyvet kiadó Labrisz Leszbikus Egyesületben, Györgyi, te gyakorló pedagógusként dolgozol az általuk szervezett Melegség és megismerés című programban, valamint az EJHA – Emberi jogi nevelők hálózata aktivistája is vagy. Úgy tudom, a könyv ötlete tőled származik.
Kövesi Györgyi: Amikor a Labriszban azon gondolkodtunk, hogy milyen témában bővítsük a tevékenységünket, eszembe jutott, milyen jó lenne, ha a fiatalabb korosztályt is meg tudnánk szólítani. Régi tervünk volt, hogy általános iskolában, de akár már az óvodában is tematizálódjon az LMBTQ-kérdés, hiszen a gyerekek találkoznak vele. Általános tapasztalatunk, hogy a kérdéseikre – már ha egyáltalán fel merik tenni azokat – nem kapnak válaszokat. A pedagógusok nem tudnak mit kezdeni a témával, hárítják, tabuként kezelik. Ebben nagyon nagy segítségre volna szükségük. Mindkét szervezetben hasonlók a célkitűzéseink: a hátrányos helyzetű kisebbségek élethelyzetének bemutatása egyfajta szemléletformálással, azért, hogy egy igazságosabb és együttműködőbb társadalomban élhessünk. Most ebben a mesék tűntek jó közvetítőnek, hiszen azokon keresztül akár áttételesen is érinteni lehet nagyon fontos kérdéseket. (…)
MN: A felhozott vádak között is ez áll az első helyen: belénevelnétek már az egészen kicsikbe is, hogy ők is melegek legyenek!
Borgos Anna: Abszurd már maga a feltételezés is. Nézzük kicsit tágabban: ha valaki roma Pöttöm Pannáról olvas, roma lesz? Ha háromfülű nyúlról, kinő a harmadik füle?
KGY: A mese azért van, hogy hasson: nevel, de átnevelni nem tud. Célja, hogy a gyerek megértse a világot. A maga komplexitásában, az ellentmondásaival együtt. (…)
MN: Kiírtatok egy pályázatot is, és a kötetbe végül (felkérésre) kilenc gyakorló író, és – bár több mint nyolcvanan pályáztak – nyolc eddig ismeretlen szerző került. Anna, te benne voltál a zsűrizésben és a válogatásban. Milyen szempontok érvényesültek végül?
BA: Elsődlegesen az, hogy minél többféle kisebbségi és marginalizált szereplő és élethelyzet megjelenjen, és ez sikerült is: az örökbe fogadott gyerektől a bántalmazottság bemutatásán keresztül a szegénységen át sokféle, kevésbé látható sorsot reflektorfénybe állítottunk. De persze a támadásokat az LMBTQ-tematika váltotta ki. Hogy a gyerekeket úgymond „megfertőzzük” a homoszexualitással, becsomagolva az egyéb kisebbségi helyzetekbe. Az persze, hogy a szélsőjobb ránk támadt, nem lepett meg, éles reakciók már az iskolai érzékenyítő programjaink kapcsán is születtek. Tudtuk, hogy ismét jönnek majd a rögeszméjükkel, csak most mindennek a mértéke volt sokkoló. Más kérdés, hogy ellenkező hatást értek el: az első 1500 példány pár nap alatt elfogyott, néhány héten belül kijön a második kiadás. Nagyon jellemző, hogy a könyv kapásból, még a belelapozás előtt megkapta az „LMBTQ mesekönyv”, illetve az „első gendersemleges” mesekönyv címkéjét. Amiatt is támadtak minket, hogy nem tüntettük fel a borítón, hogy mennyire veszélyes, mérgező olvasmány. A hátlapon világosan ott áll, miről van szó, mit kellene még tennünk? Miközben a meséknek maximum az egyharmadában van leszbikus, meleg vagy transz szereplő. Az, hogy egy ilyen könyv nyílt provokációnak minősül, azt mutatja, igen alacsony a társadalom tűrés- és elfogadásküszöbe, szerencsére kaptunk rengeteg pozitív, támogató reakciót is. De mégis: milyen veszélyt képvisel egy meleg ember? (…)
MN: Ezekben a mesékben mindig megnyugtató a lezárás: elfogadják a nemváltót, senki nem csodálkozik túl hosszan a fiúk szerelmén, a jégszívek felolvadnak, a bántalmazó elől, huss, el lehet repülni.
BA: Mert ezek valóban mesék. És ahogy a mesékben, a küzdelem után jön a megnyugtató befejezés, a boldog vég. A harmonikus lezárással egy idealizált, modellszerű helyzetet mutatunk, az optimális variációt.
KGY: És közben mindvégig érezheted, hogy nem vagy egyedül. Hogy van segítséged, még ha csak a mesevilágban is. Hogy lásd, ha más vagy is, igenis, értékes vagy. Hogy ha három füled van, nem az lesz a megoldás, hogy egyet levágnak.
A Magyar Narancs október 8-án megjelent számában olvasható beszélgetésből kiderül, hogy külföldön számos hasonló tematikájú könyv megjelent, de a Karafiáth Orsolya készítette interjúban az iskolai érzékenyítő programokról is szó van. Keresse a lapot az újságárusoknál, vagy fizessen elő itt!
Magyar Narancs
Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?
