Az anyuka nemesi (nemesített) származású disznó, az apuka „árva gyerekként” felnőtt vadkan, a gyerekek közül a leány, azaz Rozmaring az anyjára, a fiú, azaz Tarack az apjára ütött, és még ikrek is. De a szerző nem az extravagancia miatt választotta hőseit. Az ellentétes jellemek az „életszerűséget” testesítik meg és főleg azt, hogy nincs egyetlen igazság. Persze ezt elég, ha a felnőttek tudják, amikor felolvassák 6 év alatti gyereküknek a lefekvés után vagy csak úgy, délután, az uzsonna alatt.
A Horka család a Móra Kiadó új sorozatában, az Ovis Okosítóban mutatkozik be, ennek az első kötetében Rozmaring és Tarack viselkedni tanul. Ám szó sincs arról a szájbarágós kioktatásról, ami általában az efféle, a hétköznapi életre felkészítő történetekben szokásos. Miklya Luzsányi Mónika sokkal inkább meggyőzni próbálja olvasóit, ráadásul úgy, hogy közben a szülők esendősége és tökéletlensége is megmutatkozik. A sorozat második kötete – Rozmaring és Tarack közlekedik –, az előzőhöz hasonló szellemben a városi életre fókuszál, és magyaráz meg néha evidensnek tűnő dolgokat az úttesten való átkelésről meg a járműveken elvárható udvarias viselkedésről. Apróságoknak tűnnek ezek, de ha az illusztrátor, Tóth Andrej szerethető figuráitól elbűvölve hallgatja a gyerek ezeket a történeteket, mellékesen egy csomó olyan dolgot is megtanul, amire különben nevelni kellene.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
