"Van Helmut Schmidt jellemében valami nehezen meghatározható, ami mindig meghatott. Egyfajta harciasság, amit semmi se lohaszt le, még az se, ha láthatólag kimeríti beszélgetőpartnereit, s ami arra készteti, hogy időről és fáradtságról tudomást se véve kifejtse érveit." Valéry Giscard d'Estaing, a hetvenes évek legendás francia-német tandemjének beltagja látott e szavakkal a stratégiailag előzékeny szövetséges ("Csak ön után, Valéry!") és barát portréjának megrajzolásához Hatalom és élet című visszaemlékezésében, hogy utóbb érzékletes epizódok sorával körvonalazza Helmut Schmidt markáns figuráját. Ha valaki ilyen történetekre kíváncsi, a francia státusférfiú könyvét forgassa, merthogy Schmidt németül 2008-ban, vagyis az egykori szocdem kancellár kilencvenedik életévében megjelentetett munkája híján van a bennfentes sztoriknak és a szórakoztató kulisszatitkoknak, ellenben valósággal olyan, amilyennek a fenti idézet a szerzőt jellemezte. Alapos, a stiláris szárazságig célratörő és világos, imponálóan koncentrált szöveg, amely az első nagybetűtől az utolsó pontig logikus rendben tárja elénk Schmidt politikusi tapasztalatainak mérlegét, a múltban szerzett ismeretekből, a még idejekorán vagy már csak utólag levont tanulságokból is rendre a jövőt - az egyesített Németország eljövendő döntéseit, az európai egységtörekvések buktatóit és a világpolitikai erőjátékok átrendeződését - fürkészve.
A cím ugyanis megtévesztő, az NSZK ötödik kancellárja (1974- 1982) máig sem helyezte magát nyugállományba, sem pedig szolgálaton kívül (a kötet eredeti címe Ausser Dienst), ellenben elemzőkészségét intakt módon megőrizve készítette el lelkiismeretes Számvetését. (A kötet alcíme, lám, pontosabb!) A lelkiismeret említése nem véletlen, ugyanis Schmidt olykor egészen praktikus tanácsokat is megfogalmazó könyve mindegyre etikai szempontokat ajánl e tanácsok címzettjeinek, a politikai elit mindenkori tagjainak figyelmébe. Korántsem jogcím nélkül, hiszen Helmut Schmidt a nemzetközi közmegegyezés szerint a legtisztább politikusegyéniségek közül való: nagy német, póztalanul erényes, nemes erkölcsű férfiú. (E recenzió ésszerű kereteit bizonnyal szétfeszítené annak megtárgyalása, miként is váltak feszélyezően avíttá az olyan szavak, mint erkölcs és erény.)
A Csősz Róbert által gondos figyelemmel magyarított kötetben a legtöbb olvasó először a hazai vonatkozásokat keresi majd, ám e ponton be kell érnie Kádár János egyszeri, többé-kevésbé elismerő hangsúlyú említésével. Utóbb aztán rálelhet nem egy passzusra, amely mintha ugyancsak mirólunk, vezetőinkről és vezéreinkről szólna - nem név szerint persze, csupán a politika megváltói és néptanítói pózainak ismeretében. Mondjuk, amikor Schmidt felidézi, mint követelték tőle s egyszersmind kérték rajta számon kancellári működése idején megannyian a nemzet "szellemi és erkölcsi vezetését": "Én ismételten felemeltem a szavam azon igény ellen, hogy a kormány a nép és a társadalom számára irányadó instancia legyen." Vagy amikor egyetértéssel citálja politikai ellenfele, a kereszténydemokrata Richard von Weizsäcker szavait, aki szerint "nem a kancellár feladata az állampolgárok számára meghatározni, mi az élet értelme".
Fordította: Csősz Róbert. Európa, 2010, 383 oldal, 3800 Ft
