Könyv

A kortárs avantgárd meghatározó figurája, költő, hangköltő, performer, művészeti író, az ELTE olasz tanszékének oktatója. Egy másik ember című "eszmélkedéstörténeti emlékirata" kapcsán kérdeztük az undergroundról, az avantgárd és a populáris kultúra viszonyáról.

Nem csupán műfaji kiruccanás volt a két évvel ezelőtti novelláskötet: idén már egy regényt is letett az asztalra Egressy Zoltán, aki jó ideje nem írt egész estés színdarabot, noha több mint száz bemutatóval a háta mögött ő a leggyakrabban játszott élő magyar drámaíró. Lustaságról, pokoljárásról és a siker unalmasságáról is beszélgettünk vele.

Új regénye, az Imágó megjelenése alkalmából járt Budapesten - az elvárásokról, a kritikáról és a börtönben ülő Hodorkovszkijról kérdeztük.

Népünk és kormányunk mostanában meglehetősen gyanakvó, hogy azt ne mondjuk: ellenséges a bölcsésztudományokkal szemben. Annak mi haszna van? - teszik fel a kérdést. Szerencsénkre volt kit megkérdezni: egy hétig a világ egyik legismertebb bölcsésze tartott előadásokat az ELTE BTK-n, ezzel a címmel: Mire valók, és mit érnek ma a humántudományok?

Hirtelen halálával a művészettörténet-írás ismét elszalasztotta azt a lehetőséget, hogy még elsődleges források alapján, a művész részvételével, az általa nyújtott szükségszerű korrekciók segédletével állítsa össze a róla szóló monográfiát, katalógust. A megkésettséget jól illusztrálja, hogy egy fiatal művészettörténész (Fehér Dávid) épp hogy elkezdte volna ezt a munkát, de már nem tudta Attalai életében befejezni. Ezt a lehetetlen állapotot az a tény illusztrálja legszemléletesebben, hogy műveinek gyűjteményét nem valamely művészettörténész állította össze, hanem St.Auby Tamás - épp a hiánypótlás szándékával megvalósított - multimediális archívuma, a Hordozható Intelligencia Fokozó Múzeum (HI2M) tartalmazza. A HI2M azonban a hatvanas-hetvenes évek progresszív művészetének a vetített gyűjteménye, így már az időkorlát miatt sem lehet teljes egy egész életmű vonatkozásában, még ha egyedülálló módon meg is teremti Attalai tevékenységének kortársi kontextusát.

A magyar országgyűlés a XIX. század végén sem számított a felhőtlen szórakozás otthonának, ám hála Mikszáth karcolatainak, az utókor mégis derűsen emlékezhet vissza a Sándor utcai képviselőházra. A Tisztelt Házra, ahol még elhangozhatott e kancsi békeszólam: "Mindnyájan egy anyának vagyunk a testvérei!"

Budapest legnagyobb köztéri képzőművészeti installációja léptéke és látványos elhelyezkedése ellenére sokak figyelmét elkerülte eddig. Nem csoda, hiszen sokáig úgy tűnt, ingatlanfejlesztésről van szó.

Nemrég jelent meg a tanulmánykötete, melyben az ókori Kelet népeinek sorsával, sokszor máig húzódó utótörténetével foglalkozik (Meddig él egy nemzet? - Kalligram).

Számos regény, dráma és novella szerzője - ezúttal az írók és a politikai hatalom viszonyrendszerének problémáiról és a kultúra kiüresedéséről beszélgettünk vele.

A hagyományos szomorúmanók népdala nem csupa móka és kacagás: a végén sötét fellegként úszik be a manólét ellentétpárja, a mézeskalács halálhuszársereg. Háy János szereplőinek ritkán adatik habkönnyű élet - miért lenne ez másképp rajzolt, festett teremtményeivel, amelyeket eddig többnyire csak a Háy-könyvek borítóiról lehetett ismerni? Bár meg kell hagyni, álcázott és álcázatlan halálhuszárokkal együtt is ez a világ a Háynál létezhető világok legbarátságosabbika. Ilyen az, amikor a minden műfajban igen pontosan, letisztultan, túlburjánzás nélkül alkotó író kiszabadul a mondatok, szavak és betűk szabta határok közül, s ezáltal papírra vetett lényei is levetik magukról a létezésüket lehatároló kötöttségeket.

Azt fogják majd rebesgetni, hogy eltűntek a dolgok. És hatalmas zűrzavar lesz, hogy hol vannak valójában a dolgok, és senki nem fogja tudni, hová lettek azok a kis bigyók meg az a fura kis izé - jövendöli a próféta a Brian életében, és jóslata, ím, valóra vált.

"Igaz, kicsiny pont vagyok, parányi pont a világtérképen, mégis hatalmas a belső világom. Egész kontinensnyi" - olvasható Ilma Rakusa új kötetének közepe táján, mely a szerző második magyarul is megjelent könyve (az előzőt, egy esszékötetet tavaly adta ki a Jelenkor).

"Viccnek durva, versnek / kevés: / íme, egy kis / meglepetés" - olvashatjuk a kötetben, de érthetjük mindjárt magára a kötetre is. Erdős Virág sokoldalú, több műfajú szerző, talán éppen ezért fordulhat elő, hogy nem is alkot mindenben maradandót.