Ezekben és a többi (a Rubiconban, illetve a Népszabadságban már megjelent) tanulmányban a szerző egy-egy történelmi "sorsfordulót" elemez, hogy ily módon segítse a 20. század jobb megértését, amely - ahogyan írja - "a magyarság szétszakíttatásának kezdete és az állandó újrakezdések időszaka is volt".
Az egyes írások értékelésekor könnyű a recenzens dolga: nemcsak a szerzőtől megszokott (és elvárt) nívójú szaktanulmányokat, hanem az igényes ismeretterjesztésnek is mindenben megfelelő produktumokat olvashatunk. Az ellentmondás csak látszólagos: a magyarországi történettudomány már régen rátalált arra a nyelvre, amelyen a legrigorózusabb tudományos követelményeket is kielégítő tartalmakat a szélesebb közönség számára is érthetően, mi több, élvezhetően képes közölni. Hogy ennek dominánssá válásában mekkora a szerepe a Históriának, illetve a később indult, ám ha lehet, az előbbit is felülmúló magazinnak, a Rubiconnak, annak kimutatása legyen a historiográfusok dolga. Ami tény: e szaknyelvi hagyomány Romsics Ignáccal és tanítványai sorával csak erősödött. (Érdekességként megjegyeznénk, hogy a szerző fia, Romsics Gergely Nép, nemzet, birodalom című unikális munkája egyebek mellett értelmezhető egy újfajta, a fentitől eltérő történetírói narratíva bevezetésére tett kísérletként is.)
A kötet - a cikk elején idézett - koncepciója ellenben fölvet egy lényeges kérdést. A tíz kitüntetett történelmi esemény közül hét Trianonhoz és következményeihez - az első bécsi döntéssel indult területgyarapodásokhoz, a háborúba lépéshez és az 1947-es újabb békeszerződéshez - kapcsolódik. Ám hogy pontosan mi indokolja a katasztrófába torkollt revíziós politika egyes állomásainak önálló "sorsfordulóként" kezelését, arra Romsics Ignác közvetlenül nem utal. A tanulmányok külön-külön, az adott keretek között teljes képet igyekeznek adni a tárgyalt események előzményeiről, Magyarország, a nagyhatalmak és a szomszédos országok sajátos politikai szempontjairól - csakhogy valamiképp elsikkad, hogy mindahány ugyanazon big picture egy-egy darabja. A figyelmes olvasó persze maga is összerakhatja ezt, hiszen például akár a Trianonhoz, akár a háborúba lépéshez vezető útról van szó, Romsics Ignác világosan beszél a magyar politika tévedéseiről, rövidlátásáról és szűklátókörűségéről. Egy olyan történeti munkában viszont, amely históriai sorsfordulók elemzését ígéri már a címében is, ezt az összegzést nem az olvasónak kellene elvégeznie. A deklarált szerzői szándéknak alighanem jobban megfelelt volna például annak szentelni egyetlen nagy tanulmányt, hogy Trianon előtt az "integer" ország, majd Trianon után a revízió mindenekfelettisége miképp írta felül az aktuálpolitikai realitásokat, miként vált a magyar politika mindezek foglyává még akkor is, amikor tisztában volt azzal, hogy volna más út is. A dualizmus kori magyar vezetés merev elzárkózása a Monarchia bármiféle megreformálásától ugyanazon történet epizódja, mint a "két" - az 1920-as és az 1947-es - Trianon. Tény, hogy Romsics Ignác tanulmányaiban kellő hangsúllyal szerepel minden epizód, miként (ennyiben még aktuális is a kötet, noha ez csak a véletlen műve) az újabb legendákat és Horthy Miklós emlékiratainak vonatkozó állításait cáfolva egyértelműsíti a kormányzó felelősségét a háborúba lépésért is. Mindezek ellenére hiányérzetünk van.
Osiris, 2012, 230 oldal, 2980 Ft
