KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Nagyítás

Ablonczy Balázs: Az utolsó nyár. Magyarország, 1944

Könyv

A szerző célja e kötetben hangsúlyozottan nem a magyar holokauszt történetének a feldolgozása: munkájában az időszak eseménytörténete helyett eddig kevesebb figyelmet kapó kérdések, mozzanatok, összefüggések szerepelnek.

Magyarország 1944 nyarán már három éve hivatalosan is hadviselő fél. A szerző fókusza nem a frontokon zajló háborún, hanem az idehaza zajló eseményeken van. Természetesen a háború nagyon is jelen van mindenütt: a cenzúrázott sajtóhírekben, az ország német megszállásában, esélylatolgatásokban, menekülési tervekben és persze a bombázásokban.

Világosan látható ezen a furcsa, ellentmondásokkal és tragédiákkal teli nyáron is, hogy a hazai zsidóság kifosztása, százezreinek gettókba tömörítése és a deportálás villámgyors lebonyolítása egyáltalán nem akasztotta meg az élet hagyományos menetét. 1944-ben ugyanazon a napon, amikor Adolf Eichmann 236 ezer magyar zsidó addigi deportálásáról jelent Berlinben és másnap légitámadás éri Nagyváradot, Kolozsvárt, Miskolcot és Szegedet, a fővárosban a magyar irodalmat ünneplik az ezúttal is megszervezett háromnapos, hagyományos könyvnapon. A klasszikusok mellett többségében akkor új – mára elfeledett – szerzők könyveit pakolják ki a standokra.

A „mindennapok tapasztalatainak” összegyűjtése bár egyike a történetírás manapság divatos (sőt egyre divatosabb) kutatási témáinak, egyszersmind megfoghatatlan körvonalú és kimeríthetetlen forrásokkal kecsegtető kutatási terület. Éppen ezért lett „kétkönyvjelzős” ez a kötet: olvasása közben mindegyre a kötetvégi jegyzetekhez lapoztunk, hogy megismerjük az állításokhoz tartozó hivatkozásokat. Ablonczy ezúttal sem terhelte túl a fejezeteket végtelen jegyzetekkel, amelyekre viszont külön utal, az egészen változatos forrásbázist mutat. Számára ugyanolyan fontosak a levéltári dokumentumok, vizsgálati dossziék, levelek, a korabeli közlönyök, országos és helyi lapok, esetleg bizalmas rendőrkapitányi jelentések, történeti monográfiák vagy kiadatlan kéziratok, mint a korabeli naplók és versek is.

Megérteni az érthetetlent

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.