Könyv

Ninni Schulman: Lány a hóban

Könyv

Mínusz húsz fok, hullanak a hópelyhek és az áldozatok. Erre a jól ismert skandináv krimi-klisére épít a svéd újságíró is, aki egy valóságos kisvárosi gyilkosságtól indult el, és vált publicistából díjnyertes első kötetessé. A detektívregény alapmotívumaival dolgozik: az elvált újságíró, Magdalena Hansson visszaköltözik kisfiával vidéki szülővárosába, ahol gyilkosságok sora várja.

Eltűnik Hedda Losjő, a kettős életet élő tinédzser; aztán rábukkannak egy azonos korú lány meztelen holttestére egy lyukpincében... Tarkólövés, szexuális erőszak, kisvárosi idill. Mindenki mindenkit ismer, tehát titkol is valamit.

Mindezek mellett (és a némileg erőltetett romantikus szálak ellenére) ügyesen komponált a rövid, nézőpontváltásos szövegek ritmusa. Nem a nyomozás vagy a "milyen veszélyes a mai világ a kamaszlányokra" tematika izgalmas, hanem az, hogy hol a szerkesztőségben, hol egy megerőszakolt lány szerepében, hol pedig a gyilkos fegyver mögött tűnik fel az elbeszélő. Érdemes volt és talán ennél is jobban érdemes lett volna így törni a szöveget. A főszereplő - talán túlságosan is - az újságírónő marad, körülötte többnyire kidolgozatlan karakterek mozognak. Engedjük meg, hogy ez a krimi "titokzatossága", végül úgyis megkapjuk a motivációkat szépen, didaktikusan. Mert "olyan ez, mint egy krimiben" - mondja többször is Magda. Tanulságként pedig mindenki elkezd a saját háza táján söprögetni és havat lapátolni.

Fordította: Erdődy Andrea. Animus, 2013, 368 oldal, 3490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.