Könyv

Mármint az ősz, ahogy a Költő híres versében mondta volt, valamint - öt év hallgatás után - Kántor Péter új verseskötete. S mindegyikük (az ősz, a Petőfi-vers és a Kántor-kötet) szép, mint mindig énnekem. Már csak azért is, mert számítani lehet rájuk, mert időről időre visszatérnek. Ha van egy kis szerencsém, mikor megjelenik ez az ajánló, még tart az ősz végi jó idő, ez a titkos, melankolikus szűrt fény, az utolsó fellángolás a tél beköszönte előtt, amely azt hirdeti, hogy "itt minden enyészeten győzni fog a szépség"(Vas István). Ugyanis Kántor kötete is régi-régi toposzokat dolgoz meg, fordít ki és használ fel, kiemelten a nyárét és az őszét, vagyis a mulandóság - talán - legrégebbi metaforáit. (A Bécsi nyár és a Pesti ősz című ikerversek, a Kovács András Ferenc Téli prézlijére válaszoló Nyári prézli című vers stb.) De sokkal nagyobb tisztelettel bánik a hagyománnyal, semhogy radikálisan nyúlna hozzá, nem vonja vissza, nem ironizálja át, csak kissé átformálja. A szövegeibe rejtett szövegközi utalások is érvényes, máig változatlanul érvényes kérdésként hangzanak fel verseiben. "Az éjjel hazafelé mentem, / J. A. után, 2000-ben, / háltak az utcán, a padokon. Mi dolgunk a világon - járt a fejemben / a Vörösmarty-gramofon".

Alig néhány éve dózerolták le a Magyar Optikai Művek szocreál stílű gyárépületeit, hogy utóbb majd helyükön húzzák fel bevásárlóközpontjával és lakóépületeivel az esztétikai értelemben mindenképp kétes értékű MOM Parkot, amelynek stílustalan otrombaságán csak az Alkotás Pont Irodaház üvegtömbjei enyhítettek valamit mostanában. Az ipari épületek sorsa a "posztindusztriális korban" persze másképp is alakulhat. Erre a hetvenes évek Nyugat-Európájában nemcsak a hagyományaikat tisztelő, a fenntarthatóság elvét követő építészek, de még a kultikus Pink Floyd zenekar is felhívta a figyelmet Animals című lemeze borítófotóival és az album promóciójával. A nyilvánvaló környezetvédelmi mondanivaló mellett a londoni Battersea-erőmű kéményei között lebegő jelképes léggömbdisznó a pusztulásra ítélt, igényes tervezésű ipari objektumok kívánatos megmentését is sugallta. Az Egyesült Királyságban az elmúlt évtizedekben sorra meg is születtek a remek példák a volt ipari épületek értő újrahasznosítására, melynek mára már klasszikusnak mondható három alapesete a loftlakás, a kulturális célú átépítés és az irodaház-funkció megteremtése. Az angol példák közül nemzetközi hírű a Tate Modern, mely az eredeti épület karakterét messzemenően tiszteletben tartva lett egyszerre modern művészeti tárlatokat befogadó múzeumépület és az angol ipari építészet emlékműve is. Kevésbé ismert példa az Európai Unió egyik leginkább multikulturális régiójában több négyzetkilométeres terepen elterülő Alte Völklinger Hütte. A Saarbrückentől délre fekvő hatalmas ipari monstrum, a német acélipar egykori fellegvára ma a világörökség részeként kultúrközponttá alakul át hangversenytermekkel, kávézókkal és kiállítótermekkel. A hatalmas ipari szoborcsoportként sorakozó öntödeépületek éjjel land-art műalkotásként izzanak narancsos, lila neonvilágításban. Biztató hazai példát is egyre többet lehet említeni. Ilyenek például a Hajógyári sziget irodaépületei, Újpesten a MEO, a Trafó a Ferencvárosban, a Harbor Park a Nagytétényi úton, Kelenföldön a Fonó vagy éppen - ugyanitt - a Dorottya Udvar.

Judith Herzberg, Harry Mulisch, az erdélyi magyar Stephan Lang és az ugandai Moses Isegawa mellett a Bolygó hollandok irodalmi fesztiválon Budapesten járt az utóbbi évek legtöbb feltűnést keltő holland szerzője: az 1971-ben született Arnon Grunberg kötetei százezerszámra fogynak, köztük első regénye, az Uborkaszezon (JAK-Osiris, 2000), és a most - temérdek sajtóhibával - megjelent Fantomfájdalom (Gondolat).

A rendszerváltozás óta meg nem született törvények története közül talán a filmtörvényé a legkacifántosabb: mindig gyúrták, mindig megfeneklett.

"A világzene MIDEM-je" - még évekkel ezelőtt akasztották ezt a kitüntető szlogent a WOrld Music EXpo nyakába. De nem lepne meg, ha ma már sértené a world musicot ez a párhuzam.

Szeptember közepe óta minden héten kívülállókkal telik meg a budapesti műegyetem egyik legnagyobb előadója. Szabadidős diákok, nagymamák, népség, katonaság látogatja a Mindentudás Egyetemének (ME) ismeretterjesztő előadásait, alkalmanként több mint nyolcszázan.

Október 10-én este a hírműsorokat nézve alighanem százezrek kapták fel a fejüket: kicsoda ez a Kertész Imre? Magyarországon mindeddig még végzett bölcsészek is alig ismerték a nevét.

A kérdés fapados megfogalmazásban így hangzik: mi legyen a momentán Nemzeti Színháznak nevezett épülettel? Merthogy tévedés ne essék: színház, az még nincsen a Soroksári út mellett. Van egy ház, ahol olykor színielőadásokat tartanak - ennél rengeteg pince, padlás, garázs és művház ma többre képes.

Két évvel azután, hogy a kábelen és az interneten történő adás nem kifejezetten előnyös körülményei közé kényszerült, az ORTT múlt heti döntése értelmében három másik, nem kereskedelmi adóval egyetemben ismét legális frekvenciához jutott a Tilos Rádió.

A szemle címe: Next, azaz következő - a fogalom igen tág, bárki bármit kiállíthat, ha meghívják. Ez a világ sztárépítészeinek szemléje, akik többnyire szolid, szemüveges öregurak, és tévéinterjúkat adnak hatalmas makettek előtt. Van a biennálénak egy másik oldala is - a nemzeti pavilonok kertje. Itt megtalálható a főáramlat kritikája és számos más helyi specialitás.

Amikor a BB foglalkoztatni kezdett, még nem jelent meg a fent idézett sajtóhír. Előző nap reggelén az ATV-ben láttam egy beszélgetést az induló új műsorról. A hangvétel azt sugallta: nincs szó itt rendkívüli dologról. Az emberek szeretnek leskelődni, intimitásokat megtudni mások életéről, és ez most megadatik nékik - bár a kulcslyuk és az intim szféra némileg manipulált, s az igazi meglesettekkel szemben a megfigyeltek tudják, hogy látják őket. A résztvevők mosolygós könnyedsége azt üzente: nehogy már kultúrbotrány legyen, álmunkban se gondoljunk amerikai kultúrterrorra, ne protestáljunk a hagyományos értékek védelme jegyében az intim szférába gázolás ellen, hiszen ez csak ártatlan játék. A riporter - jó érzékkel - firtatta: ennyi volna az egész? S a kerekasztal mélyebbre szántott. Valaki mondott is valami kevéssé ismertet, nagyon érdekeset. A jó szervezőkre, a vezérekre, általában az átlagtól különbözőkre a közösségeknek problémahelyzetben van szükségük.

Még néhány nap, és megnyílik a legnagyobb idei építészeti attrakció. Hazánk pavilonjában Ferencz István, agy Tamás és Turányi Gábor mutatkozik be, a központi, nemzetközi kiállításnak nincs magyar résztvevője.ext - e közvetlen jövőbe mutató szóval hívta táncba a világ építészeit, pontosabban az építészek munkásságának, az építészet tendenciáinak bemutatására hivatott szakembereket Deyan Sudjic.