KÖNYVMELLÉKLET - Kritika

Otash és alvilág

James Ellroy: Általános pánik

Könyv

„Legutóbb egy kisregényt jelentetett meg. (…) A főszereplő, egy Freddy Otash nevű alak, valóban létezett; hollywoodi magánnyomozó volt, aki a sztárok szennyesei után kutakodott.”

„Kennedyt és Monroe-t is kihallgatta szex közben – legalábbis ezt állította. Mennyi igaz ebből?” – kérdeztük tíz évvel ezelőtt James Ellroytól (lásd: Kedves stricik és pederaszták!, Magyar Narancs, 2013. november 25.), aki röviden válaszolt: „Otash nekem is így mesélte. Persze lehet, hogy hazudott.” Alapos a gyanúnk, hogy az írónak már ekkor komolyabb szándékai voltak Freddy Otashsal, mint hogy kisregényben örökítse meg. A kiteljesedésre azonban nyolc évet kellett várni, 2021-ben jelent meg a Widespread Panic, amely Általános pánik címen immár magyarul is olvasható.

Fred Otash (1922–1992) valóban hírhedt figurának számított az 1950-es évek Los Angelesében, magánnyomozói tevékenységét elsősorban a Confidentialnak, a korszak legnagyobb példányszámú amerikai magazinjának szolgálatába állította. Munkásságát sztárokról készült, leleplező szándékú fotó-, film- és hangfelvételek sora kíséri, amelyek közül sok csak azért nem került nyilvánosságra, mert Otash legjövedelmezőbb tevékenysége mégis a zsarolás volt.

Az élete vége felé meg az, hogy kiárusította valós vagy kitalált történeteit. James Ellroy is akkoriban ült le vele. Az író 7500 dollárt fizetett neki, hogy meséljen Kennedyről és Monroe-ról, James Deanről és a Confidential működéséről, és úgy általában mindenről, aminek köze lehet Hollywoodhoz. Az író nem csinált rossz üzletet. Valószínű, hogy az elmúlt harminc évben nem jelent meg olyan Ellroy-könyv, amelybe ne épültek volna be e beszélgetések elemei. Az Általános pánik azonban teljes egészében Otash sztorijaira épül, a magándetektív a regény főhőseként maga meséli el azon kalandjait, amelyek az ötvenes években estek meg vele.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”