KÖNYVMELLÉKLET - Kritika

Otash és alvilág

James Ellroy: Általános pánik

Könyv

„Legutóbb egy kisregényt jelentetett meg. (…) A főszereplő, egy Freddy Otash nevű alak, valóban létezett; hollywoodi magánnyomozó volt, aki a sztárok szennyesei után kutakodott.”

„Kennedyt és Monroe-t is kihallgatta szex közben – legalábbis ezt állította. Mennyi igaz ebből?” – kérdeztük tíz évvel ezelőtt James Ellroytól (lásd: Kedves stricik és pederaszták!, Magyar Narancs, 2013. november 25.), aki röviden válaszolt: „Otash nekem is így mesélte. Persze lehet, hogy hazudott.” Alapos a gyanúnk, hogy az írónak már ekkor komolyabb szándékai voltak Freddy Otashsal, mint hogy kisregényben örökítse meg. A kiteljesedésre azonban nyolc évet kellett várni, 2021-ben jelent meg a Widespread Panic, amely Általános pánik címen immár magyarul is olvasható.

Fred Otash (1922–1992) valóban hírhedt figurának számított az 1950-es évek Los Angelesében, magánnyomozói tevékenységét elsősorban a Confidentialnak, a korszak legnagyobb példányszámú amerikai magazinjának szolgálatába állította. Munkásságát sztárokról készült, leleplező szándékú fotó-, film- és hangfelvételek sora kíséri, amelyek közül sok csak azért nem került nyilvánosságra, mert Otash legjövedelmezőbb tevékenysége mégis a zsarolás volt.

Az élete vége felé meg az, hogy kiárusította valós vagy kitalált történeteit. James Ellroy is akkoriban ült le vele. Az író 7500 dollárt fizetett neki, hogy meséljen Kennedyről és Monroe-ról, James Deanről és a Confidential működéséről, és úgy általában mindenről, aminek köze lehet Hollywoodhoz. Az író nem csinált rossz üzletet. Valószínű, hogy az elmúlt harminc évben nem jelent meg olyan Ellroy-könyv, amelybe ne épültek volna be e beszélgetések elemei. Az Általános pánik azonban teljes egészében Otash sztorijaira épül, a magándetektív a regény főhőseként maga meséli el azon kalandjait, amelyek az ötvenes években estek meg vele.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.