KÖNYVMELLÉKLET - Kritika

Otash és alvilág

James Ellroy: Általános pánik

Könyv

„Legutóbb egy kisregényt jelentetett meg. (…) A főszereplő, egy Freddy Otash nevű alak, valóban létezett; hollywoodi magánnyomozó volt, aki a sztárok szennyesei után kutakodott.”

„Kennedyt és Monroe-t is kihallgatta szex közben – legalábbis ezt állította. Mennyi igaz ebből?” – kérdeztük tíz évvel ezelőtt James Ellroytól (lásd: Kedves stricik és pederaszták!, Magyar Narancs, 2013. november 25.), aki röviden válaszolt: „Otash nekem is így mesélte. Persze lehet, hogy hazudott.” Alapos a gyanúnk, hogy az írónak már ekkor komolyabb szándékai voltak Freddy Otashsal, mint hogy kisregényben örökítse meg. A kiteljesedésre azonban nyolc évet kellett várni, 2021-ben jelent meg a Widespread Panic, amely Általános pánik címen immár magyarul is olvasható.

Fred Otash (1922–1992) valóban hírhedt figurának számított az 1950-es évek Los Angelesében, magánnyomozói tevékenységét elsősorban a Confidentialnak, a korszak legnagyobb példányszámú amerikai magazinjának szolgálatába állította. Munkásságát sztárokról készült, leleplező szándékú fotó-, film- és hangfelvételek sora kíséri, amelyek közül sok csak azért nem került nyilvánosságra, mert Otash legjövedelmezőbb tevékenysége mégis a zsarolás volt.

Az élete vége felé meg az, hogy kiárusította valós vagy kitalált történeteit. James Ellroy is akkoriban ült le vele. Az író 7500 dollárt fizetett neki, hogy meséljen Kennedyről és Monroe-ról, James Deanről és a Confidential működéséről, és úgy általában mindenről, aminek köze lehet Hollywoodhoz. Az író nem csinált rossz üzletet. Valószínű, hogy az elmúlt harminc évben nem jelent meg olyan Ellroy-könyv, amelybe ne épültek volna be e beszélgetések elemei. Az Általános pánik azonban teljes egészében Otash sztorijaira épül, a magándetektív a regény főhőseként maga meséli el azon kalandjait, amelyek az ötvenes években estek meg vele.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.