A Magyar Narancs legfrissebb, október 16-i számában két nagyszerű írást közlünk Radnóti Miklósról – Ferencz Győző és Szabó T. Anna tollából.
Ezek a szövegek eredetileg a Művészetek Palotája kiadványa, a Müpa Magazin számára íródtak. Hogy miért nem jelenhettek meg ott, arról megpróbáltuk megtudni és megírni mindazt, ami megtudható és megírható – cikkünk szintén a holnapi nyomtatott lapban olvasható.
Az biztos, hogy Ferencz Győző írása megjelenhetett volna, ha két részt kihagy belőle. Ez az egyik:
„Az egész lényével kérdez. Lényével, amelyet egymást kizáró ellentétekből épített fel. A baloldaliság, a kereszténység, a magyarság és a zsidóság olyan eszmék, amelyekből kettő-kettő még összebékíthető, de három már bajosan, és a négyet, így együtt, szinte képtelenség. De ő ezt kísérelte meg. Ha akarom, sikertelenül, hiszen Radnótit, aki magyarnak, baloldalinak és katolikusnak vallotta magát, zsidóként ölték meg. Ha azonban szellemi hagyatékát nézem, sikeresen: olyan rejtvényt adott fel, amely előtt az utókor a mai napig tanácstalanul áll.”
A Müpa sajtóosztálya azt hangsúlyozta lapunknak, hogy kiadványuk „stílusában informatív, és nem véleményközlő orgánum”.
