1. Ljudmila Ulickaja: Imágó (Ford.: Goretity József, Magvető, 2011) 63 pont
2. Raymond Carver: Katedrális (Ford.: Barabás András, Magvető, 2011) 60 pont
3. Czeslaw Milosz: Családias Európa (Ford.: Bojtár Endre, Cservenits Jolán, Kalligram, 2011) 42 pont
4. Sjón: A macskaróka (Ford.: Egyed Veronika, Magvető, 2011) 40 pont
5. Angela Carter: Esték a cirkuszban (Ford.: Bényei Tamás, Magvető, 2011) 34 pont
6. W. G. Sebald: A Szaturnusz gyűrűi (Ford.: Blaschtik Éva, Európa, 2011) 30 pont
7. Adalbert Stifter: Nyárutó (Ford.: Adamik Lajos, Kalligram, 2011) 26 pont
8-9. Raymond Carver: Befognád, ha szépen kérlek? (Ford.: Barabás András, Magvető, 2011) 25 pont
Vladimir Nabokov: Király, dáma, bubi (Ford.: Vargyas Zoltán, Európa, 2011) 25 pont
10. Kurt Vonnegut: Vámpéterek, foma és nagybömbök (Ford.: Révbíró Tamás, Maecenas, 2011) 20 pont
11. Philip Roth: Nemezis (Ford.: Nemes Anna, Európa, 2011) 18 pont
Szavazóink: Bárány Tibor, Báthori Csaba, Bedecs László, Benedek Anna, Bojtár Endre, Csáki Márton, Darvasi Ferenc, Faragó Kornélia, Gács Anna, Horváth Györgyi, Jánossy Lajos, Kálmán C. György, Kiss Noémi, K. Kabai Lóránt, Lapis József, László Ferenc, Németh Zoltán, Selyem Zsuzsa, Szűcs Teri, Tarján Tamás, Urfi Péter.
A szavazóknak minden alkalommal 4, a közelmúltban magyarul megjelent szépirodalmi vagy azzal határos műfajú kötetet kell megnevezniük és sorrendbe állítaniuk; az első 15, a második 10, a harmadik 6, a negyedik pedig 3 pontot kap.
A listás könyvek megvásárolhatók a Fókusz Könyváruházban (1072 Budapest, Rákóczi út 14., fokusz [dot] budapest [at] lira [dot] hu) és az Írók boltjában (1061 Budapest, Andrássy út 45., www.irokboltja.hu).
Csak az volt a kérdés, hogy Ulickaja vagy Carver, mindenki látatlanban biztos lehetett benne, hogy más nem szakíthatja át a célszalagot, ez így volt eddig is a két sorozat minden darabjával. A lista hasonlóan stabil szereplői még Sebald, Nabokov és Maurice Blanchot, rájuk mindig számíthatunk, ha jelenik meg könyvük, igaz, inkább a harmadik harmadban, ahogyan most is.
Főleg a nagy kultúrák teljesítményére figyeltek most kritikusaink. Ulickaja orrhosszal befutó regényét Miklya Anna a Literán kimondottan nyűgösen fogadta, mondván, hogy túl sok: a cselekményszál, a szereplő, az okosság, a szerelem, a mindennapok, talán az időtáv is. Molnár Zsófi pont fordítva gondolja a Revizoron: "Egy egyszerre hátborzongató és 'csodálatos korszak' labirintusába ránt magával ez alkalommal Ljudmila Ulickaja - érdemes követni, remek idegenvezető, színes, édes-bús mesékkel (?) 'szórakoztat' minket Sztálin halálának pillanatától egészen az út végéig". A többség ezúttal inkább az utóbbival értett egyet. Raymond Carvernek nemcsak az új, de még az előző magyarul megjelent könyve is felfért a listára, az, amelyik előző szavazásunkat még simán nyerte. Ez viszont a búcsú fájdalmas pillanata, az életműkiadás záró kötete az ezüstérmes. Arról, hogy tényleg fájdalmas legyen, bőven gondoskodnak a kötet novellái, legkivált a címadó szöveg. A sorozat három kötete egyben ideális karácsonyi ajándéknak tűnik, ez a kurta, de nagy életművek praktikus haszna - tehetnénk hozzá cinikusan.
A patinás lista következő szereplője, Czeslaw Milosz szintén nem akárki, és ő innen, a régióból vergődött ezerszer megérdemelt világhírre. Éppen erről a régióról gondolkodik esszéiben, melynek múltja akár közös örökségünk is lehetne, de nem lehetett az az ő idejében sem, és nem lett az mára sem. Az is lehet, hogy már mindegy. Azért legalább a könyv legyen meg.
Sjón viszont alighanem igazi fölfedezés, bár a fülön szereplő rövid bemutatásból kiderül, hogy Björk alkalmi szövegírójaként is serénykedik. Az izlandi szerző kisregénye a természet komor, sötét és magasztos titkairól szól "balladai élességgel", tényleg súlyos darab (kritikánkat lásd e melléklet skandináv irodalmi visszhangjai között).
Angela Carter munkája mágikus realista kulisszák közt játszódó társadalmi regény, a nemi szerepek változásáról, a társadalmi egyenlőtlenségekről és az ezekkel szemben fellépő mozgalmakról a századelőn. A Magvető ezúttal a tuti siker mellett itt-ott kockáztatni is hajlandónak bizonyult, eddig a Kalligram által kiadott Miloszon kívül csak az ő könyveiket dicsérhettük.
Sebald az eltelt hosszú hónapok alatt is csak két helyet csúszott vissza listánkon, dacolva az idővel és a könyviparral. Szavazóink nem tudják feledni, és tényleg nem könnyű. A Kalligram Adalbert Stifter, a XIX. századi osztrák író újrafordított (Adamik Lajosé az érdem), Nyárutó című munkájával, ezzel a szép biedermeier fejlődésregénnyel szépített ezen a nyomasztó Magvető-fölényt hozó listán.
Nabokov újabb korai könyvéhez (nem értjük, őszintén szólva, miért kell ennek a kolosszális írónak mindig listánk alsó harmadában szerénykednie) aligha tudnánk nagyobb kedvet csinálni, mint a könyv rövid ismertetése teszi: "mint egy bulvárregény, ragadja magával az olvasót az egyszerű történet, s közben csillog-szikrázik a nyelv, és a figyelmes olvasó... érezheti Anna Karenina és Emma Bovary szívdobbanásait a sorok között". Ha bulvár, szikrázó nyelv és Karenina Anna egyszerre, egy időben velünk - akkor ki ellenünk? Vonnegut magyarul eddig még nem olvasható írásaival tört be a Maecenas kiadó a listára, és végül, hosszas rábeszéléseink eredményeképpen, sikerült feltornászni Amerika egyik legnagyobb íróját, az egyenetlenségében is zseniális Philip Rothot, akinek villámgyorsan lefordított idei regényéről kg emlékezik meg múlt heti számunk egyik csíkkritikájában a mester öngúnyától ihletve. Meglepő módon lecsúsztak a listáról olyan állandó szereplők, mint Sofi Oksanen vagy Brenner nyomozó aktuális kalandjai, befért viszont egy-két igazi felfedezés a jól ismert, megbízható nevek mellé. A magyar kritika - szemben a könyvkiadással - továbbra is lassú léptű, ha világirodalomról van szó, és ki is hagy itt-ott a figyelme, de hát ki is győzhetné mindezt követni. Nagy a világ, és végtelen az ő irodalma, lehet válogatni. Jövőre közösen folytatjuk.
