Könyv

Az elvárt és vélt Jó nevében

Pándi Pál: Teherpróba. Egy irodalompolitikus pályájának kritikus pontjai

Kritika

Amikor a 2. világháború végjátékában Románia hadat üzent Németországnak, a bécsi lágerben naplót író fiatalember ezt írja füzetébe: „Törjétek ki a nyavalyás magyarok nyakát!” 1944. szeptember 30-án pedig bizakodva jegyzi be: „Balta, balta, marha sok. A románok derék fickók. Az oroszokkal úgy jönnek, hogy na! Benn vannak »hazánkban«!” 

A fiatalember, akit szülővárosában, Debrecenben terelnek először gettóba, majd munkatáborba, azon kevesek egyike, akiknek a családja is túlélte a vészkorszakot. Igaz, nemegyszer hajszálon múlt az élete (egy későbbi visszaemlékezés szerint büntető tizedelés elszenvedője is volt), a hazájából, és a nemzetéből kitaszíttatást soha nem heverte ki. Az az idézőjeles „hazánkban” sokkal mélyebb fájdalomról tanúskodik, mint amekkora dühről a magyarokra szórt megannyi szitka. Tetteinek legfőbb mozgatója ezért mindvégig az maradt, hogy soha többé senkivel ne fordulhasson elő az, ami vele 1944–1945-ben megtörtént.

Pándi (eredetileg Kardos) Pál (1926–1987) személyes tragédiájáról először Németh G. Béla 1988-as, az Új Írásban megjelent – és a tárgyalt kötet bevezetőjében is hivatkozott – tanulmányában olvastam (Egyoldalú arcképvázlat – egyoldalú emlékekből). Ő éppúgy az 1944–1945-ös traumával magyarázza Pándi pályájának alakulását és útvesztését, ahogyan a Teherpróbában közölt interjúban egykori politikai elöljárója és mentora, Aczél György is. Aczél, aki szerint rá Pándi egyfajta apapótlékként tekintett, így fogalmazott: „Ennek a sérült, zsidókomplexumokkal birkózó embernek minden vágya egy olyan közösség volt, amely a magyar irodalom révén jön létre… Mit mondjak, nála boldogtalanabb embert nem láttam.”

Mindenható

Pándi Pál irodalomtörténész, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja, lapszerkesztő, szerkesztő, kiadói lektor a hatvanas–hetvenes évek egyik befolyásos kultúrpolitikusa volt, aki egy időben formálisan is a kultúrairányítás élvonalában tevékenykedett. Az állampárt Központi Bizottsága Kultúrpolitikai Munkaközösségében viselt funkciót, e testület időről időre „állásfoglalásokat”, valójában iránymutatásokat adott ki, köztük például az irodalomkritika aktuális kérdéseiről. A munkaközösséget Aczél György, a kulturális élet Kádár-kori legfőbb felvigyázója elnökölte. Az irodalomtudományi és -kritikai élet pártvonalon tartására a hatvanas évek derekától rajta kívül Király István és Szabolcsi Miklós ügyelt. Az Irodalomtudományi Intézettől elvett Kritika című folyóiratot a hetvenes években főszerkesztőként Pándi afféle szellemi harctérré változtatta, ahol az elvárt és vélt Jó nevében kárhoztatta a különféle művészeti elhajlásokat. Pándi, bár egyre szűkülő lehetőségekkel, a nyolcvanas években is tényező maradt Aczél 1985-ös, akkor már végleges térvesztéséig. A károsnak ítélt – hiszen nem az általa elképzelt szocialista ideának megfelelő – társadalmi mozgások és irodalmi jelenségek felbukkanása és térhódítása miatti borúlátása (és a helyesnek hitt válaszlépések sürgetése) a kötetben közölt akkori írásaiban tetten érhető.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."