Könyv

Az elvárt és vélt Jó nevében

Pándi Pál: Teherpróba. Egy irodalompolitikus pályájának kritikus pontjai

Kritika

Amikor a 2. világháború végjátékában Románia hadat üzent Németországnak, a bécsi lágerben naplót író fiatalember ezt írja füzetébe: „Törjétek ki a nyavalyás magyarok nyakát!” 1944. szeptember 30-án pedig bizakodva jegyzi be: „Balta, balta, marha sok. A románok derék fickók. Az oroszokkal úgy jönnek, hogy na! Benn vannak »hazánkban«!” 

A fiatalember, akit szülővárosában, Debrecenben terelnek először gettóba, majd munkatáborba, azon kevesek egyike, akiknek a családja is túlélte a vészkorszakot. Igaz, nemegyszer hajszálon múlt az élete (egy későbbi visszaemlékezés szerint büntető tizedelés elszenvedője is volt), a hazájából, és a nemzetéből kitaszíttatást soha nem heverte ki. Az az idézőjeles „hazánkban” sokkal mélyebb fájdalomról tanúskodik, mint amekkora dühről a magyarokra szórt megannyi szitka. Tetteinek legfőbb mozgatója ezért mindvégig az maradt, hogy soha többé senkivel ne fordulhasson elő az, ami vele 1944–1945-ben megtörtént.

Pándi (eredetileg Kardos) Pál (1926–1987) személyes tragédiájáról először Németh G. Béla 1988-as, az Új Írásban megjelent – és a tárgyalt kötet bevezetőjében is hivatkozott – tanulmányában olvastam (Egyoldalú arcképvázlat – egyoldalú emlékekből). Ő éppúgy az 1944–1945-ös traumával magyarázza Pándi pályájának alakulását és útvesztését, ahogyan a Teherpróbában közölt interjúban egykori politikai elöljárója és mentora, Aczél György is. Aczél, aki szerint rá Pándi egyfajta apapótlékként tekintett, így fogalmazott: „Ennek a sérült, zsidókomplexumokkal birkózó embernek minden vágya egy olyan közösség volt, amely a magyar irodalom révén jön létre… Mit mondjak, nála boldogtalanabb embert nem láttam.”

Mindenható

Pándi Pál irodalomtörténész, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja, lapszerkesztő, szerkesztő, kiadói lektor a hatvanas–hetvenes évek egyik befolyásos kultúrpolitikusa volt, aki egy időben formálisan is a kultúrairányítás élvonalában tevékenykedett. Az állampárt Központi Bizottsága Kultúrpolitikai Munkaközösségében viselt funkciót, e testület időről időre „állásfoglalásokat”, valójában iránymutatásokat adott ki, köztük például az irodalomkritika aktuális kérdéseiről. A munkaközösséget Aczél György, a kulturális élet Kádár-kori legfőbb felvigyázója elnökölte. Az irodalomtudományi és -kritikai élet pártvonalon tartására a hatvanas évek derekától rajta kívül Király István és Szabolcsi Miklós ügyelt. Az Irodalomtudományi Intézettől elvett Kritika című folyóiratot a hetvenes években főszerkesztőként Pándi afféle szellemi harctérré változtatta, ahol az elvárt és vélt Jó nevében kárhoztatta a különféle művészeti elhajlásokat. Pándi, bár egyre szűkülő lehetőségekkel, a nyolcvanas években is tényező maradt Aczél 1985-ös, akkor már végleges térvesztéséig. A károsnak ítélt – hiszen nem az általa elképzelt szocialista ideának megfelelő – társadalmi mozgások és irodalmi jelenségek felbukkanása és térhódítása miatti borúlátása (és a helyesnek hitt válaszlépések sürgetése) a kötetben közölt akkori írásaiban tetten érhető.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.