Gyász

„Tiszta, egyértelmű közlés”

Szkárosi Endre

Könyv

Ezt a beszélgetést tavaly nyáron rögzítettük, és arra készültünk, hogy a felvett anyagot hamarosan kiegészítjük – erre már nincs lehetőség.

Magyar Narancs: Legutolsó köteted, az Égzsák csak látszatra hagyományos könyv.

Szkárosi Endre: Az az alcíme, hogy Régi és új hangköltemények, ezért nyilvánvaló volt, hogy ha ilyen válogatást készítek, akkor annak szükségképpen CD-n vagy más hanghordozón is meg kell jelennie. Gondolkodtam azon is, hogy kizárólag hangoskönyvként jelenjen meg, de mivel Magyarországon a hangoskönyv alatt általában azt értik, hogy egy színész felolvas egy regényt, inkább a CD-mellékletes hagyományos könyvformátum mellett döntöttem.

MN: Ez szokatlan a hazai irodalmi gyakorlatban.

SZE: Mindig abban a költészetfelfogásban hittem, amely szerint minden költészetté válhat; a zenétől az akción át a tárgyköltészetig. Ennek megfelelően alakult a pályám, és az elmúlt sok évtizedben e változatosság jegyében jelentek meg a könyveim, a lemezeim is. A 2018-as Véletlenül nem jártam itt, és most az Égzsák is abból az elhatározásból született, hogy szeretnék valamiféle foglalatot adni az eddig dolgaimnak. A hagyományos költők erre mondják, hogy „válogatott versek”, az én esetemben ez kissé bonyolultabb.

MN: Miért?

SZE: A korábbi műveimet – ahogy mondani szoktam – jelkomplex alkotásoknak tekintem, és ebből következően gyakran nem a szöveg a legfontosabb. Volt olyan könyvem – a 2007-es Merülő Monroe –, amely erősen bipoláris volt, tehát olyan szöveges és képi elemekből állt, amelyeknek megvolt a maguk szerkezeti egyensúlya. Vagy említhetném a Bizánc című versemet, az ugyan szövegvers, de úgy adom elő, hogy ceruzát dugok a számba, tehát torzítom a beszédet – ez pedig hangfelvétellel együtt működik. Ez azt jelenti, hogy a különböző kötetekből nem tudnék csak úgy kivenni valami szöveget, majd a másikból egy képet… Végül arra jutottam, hogy a sorírásos verseimet külön kötetbe, a hangköltészeti darabokat egy másikba, a vizuális költeményeimet pedig egy harmadikba rendezem. A Véletlenül nem jártam itt már ennek jegyében született, az Égzsák pedig a folytatás. Úgy tervezem, hogy lezárásként egy-két év múlva a vizuális versek válogatását-felújítását is kötetbe rendezném.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.