Gyász

„Tiszta, egyértelmű közlés”

Szkárosi Endre

Könyv

Ezt a beszélgetést tavaly nyáron rögzítettük, és arra készültünk, hogy a felvett anyagot hamarosan kiegészítjük – erre már nincs lehetőség.

Magyar Narancs: Legutolsó köteted, az Égzsák csak látszatra hagyományos könyv.

Szkárosi Endre: Az az alcíme, hogy Régi és új hangköltemények, ezért nyilvánvaló volt, hogy ha ilyen válogatást készítek, akkor annak szükségképpen CD-n vagy más hanghordozón is meg kell jelennie. Gondolkodtam azon is, hogy kizárólag hangoskönyvként jelenjen meg, de mivel Magyarországon a hangoskönyv alatt általában azt értik, hogy egy színész felolvas egy regényt, inkább a CD-mellékletes hagyományos könyvformátum mellett döntöttem.

MN: Ez szokatlan a hazai irodalmi gyakorlatban.

SZE: Mindig abban a költészetfelfogásban hittem, amely szerint minden költészetté válhat; a zenétől az akción át a tárgyköltészetig. Ennek megfelelően alakult a pályám, és az elmúlt sok évtizedben e változatosság jegyében jelentek meg a könyveim, a lemezeim is. A 2018-as Véletlenül nem jártam itt, és most az Égzsák is abból az elhatározásból született, hogy szeretnék valamiféle foglalatot adni az eddig dolgaimnak. A hagyományos költők erre mondják, hogy „válogatott versek”, az én esetemben ez kissé bonyolultabb.

MN: Miért?

SZE: A korábbi műveimet – ahogy mondani szoktam – jelkomplex alkotásoknak tekintem, és ebből következően gyakran nem a szöveg a legfontosabb. Volt olyan könyvem – a 2007-es Merülő Monroe –, amely erősen bipoláris volt, tehát olyan szöveges és képi elemekből állt, amelyeknek megvolt a maguk szerkezeti egyensúlya. Vagy említhetném a Bizánc című versemet, az ugyan szövegvers, de úgy adom elő, hogy ceruzát dugok a számba, tehát torzítom a beszédet – ez pedig hangfelvétellel együtt működik. Ez azt jelenti, hogy a különböző kötetekből nem tudnék csak úgy kivenni valami szöveget, majd a másikból egy képet… Végül arra jutottam, hogy a sorírásos verseimet külön kötetbe, a hangköltészeti darabokat egy másikba, a vizuális költeményeimet pedig egy harmadikba rendezem. A Véletlenül nem jártam itt már ennek jegyében született, az Égzsák pedig a folytatás. Úgy tervezem, hogy lezárásként egy-két év múlva a vizuális versek válogatását-felújítását is kötetbe rendezném.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."