A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.
Második verseskötetében a költő-képzőművész egyszerre kutatja a legintimebb emberi kapcsolatok működését és feszeget lebilincselően izgalmas ismeretelméleti kérdéseket.
Norman Lebrecht világszerte ismert zenei író és műsorvezető. Olykor végletekig szókimondó stílusa némelyeket elriaszt, ám ha megbolydul valami a komolyzenei életben, Lebrecht elsőként tudósít róla.
Ha valaki a századelő budapesti zenei életének a rekonstruálására törekszik – annak az időszaknak, amelyben Bartók és Kodály, az olasz verizmus, Debussy és az új francia zene vagy a korszak jelentős hangszeresei megjelentek –, nem tévesztheti szem elől Csáth Géza zenei írásait.
Az 1924-ben született és 1993-ban elhunyt szerzőnek mindössze egyetlen költeménye jelent meg magyar fordításban, még a kilencvenes években.
A bemutatkozó verseskötetek legnagyobb tétje felmutatni, hogy a szerző megtalálta-e a nyelvét.
Ritkán ér el olyan sokféle olvasói és kritikusi (a Booker-díjat is megkapta) irányból lelkesedést könyv, mint a szerző első magyarul is megjelent regénye, amely egy titokzatos hátterű diktatúra kiépüléséről szól.
