Ha valamire nincs rászorulva a szerző, az az extra önbizalom, hiszen mi mással lenne magyarázható, hogy 2002 és 2005 után 2018-ban is könyv formában jelenteti meg a Népszabadságban megjelent publicisztikáit. Ezúttal ráadásul hangsúlyozottan a 21 évig futó sorozat első feléből válogatva, ami előrevetíti egy negyedik kötet lehetőségét is, s ez még akkor is túlzásnak hat, ha a Szerda rovatban megjelent írások nyelvi leleményei és humora is kiállták az idő próbáját. Uj maga is többször hangoztatja, hogy ezek az írások műfajuknál fogva hamar elavulnak, ezért kis magyarázó szöveget írt a tematikus csoportokba rendezett írásokhoz. Ám maguk a magyarázatok is nagyon a mának szólnak, így pár év múlva azokat is újra lehet majd írni.
Az írások megidézik az 1995 és 2005 közötti évtized méltán és méltatlanul elfeledett pillanatait, újra bepillantást nyerhetünk a ’90-es évek maffiavilágába, Horn Gyula és Torgyán József nyilvános fellépéseibe, amikor még az autópálya-építések testesítették meg a korrupció csúcsát, és országos botrány lett Tocsik Márta 800 millió forintos sikerdíjából vagy a söjtöri összeröffenés 734 ezer forintos ebédszámlájából. A kötet nagyobb részét azonban a személyes élményeket megörökítő írások teszik ki, amelyek aktuális jelenségekből, fiatalkori emlékekből vagy épp egy koncert felidézéséből indulnak ki. Ezen darabok többsége ma is íródhatott volna, és legalább olyan tanulságosak és szórakoztatóak tudnak lenni, mint a politikán való élcelődések.
Tettamanti Béla jellegzetes illusztrációjának borítón való megjelenítéséért mindenképpen jár a pluszpont, viszont egy-egy tördelési és szerkesztési hiba ront az olvasásélményen.
Athenaeum, 270 oldal, 3499 Ft
