rés a présen

„Valójában már a »körúti horda« tagja vagyok”

  • rés a présen
  • 2022. szeptember 28.

Könyv

Csikós Attila író

rés a présen: Krúdy szentimentalitásától kezdve Szerb Antal szemlélődő, hosszú leírásain át Ady harcos dühéig sok minden felfedezhető a prózádban, ami ellentmondás is lehet. Kit tekintesz előképnek az irodalomban?

Csikós Attila: Jó kis lista. Szerb Antal látásmódja most szándékos is, a mottók közt is szerepel egy mondata, Krúdy neve pedig rendre előkerül velem kapcsolatban, noha az Öszvér című új kötetem nyelve, szerkezete alapvetően elüt a krúdys ábrázolástól, sőt, nyelvi világa is hasonul az „öszvérséghez”: a hagyományos vagy „irodalmias” nyelv, annak roncsolása, a köznyelvi fordulatok egyszerre működnek a szövegben. Zaklatott, mint a világ, amelyben élünk. Előképem nincs. Az biztos, hogy igen sok szót használok el, és gyakran vizuálisan gondolkodom, e két jellemző vélhetően összefügg, így ha előképekre kell gondolnom, meglepő módon filmrendezőket mondanék.

rap: Szombathelyen születtél, Budapestről számos kisprózát írtál, de a Badacsony-környéki tematika is meghatározza az írásaidat. Azért még mindig szombathelyi vagy?

CSA: Mindenki hordozza magában azt a teret, ahol született, én is érzem magamon a „kisvárosiasságot”, de valójában már a „körúti horda” tagja vagyok. Pesti. Eltanult flegmákkal, bejárással ide meg oda, városi magabiztossággal, szokásokkal és élettapasztalattal. Az ember hurcol magával egy tulajdonképpen számára is ismeretlen eredetű múltat. Én például „vazsiasan” nem azt mondom, hogy benneteket, hanem azt, hogy bennetek. De amikor először jártam Párizsban, szinte minden „ismerős” volt, a mód, a modor, a tempó. Ha ezt az örök és megunhatatlan népies-urbánus vitára, problematikára vetíted, akkor azt kell mondjam, én már mindig és minden körülmények között urbánus vagyok, s ha Badacsonyba költözünk, akkor is az maradok. Kell lennie egy kávéháznak vagy valaminek, amit annak nevezhetek ahhoz, hogy biztonságban érezzem magam, és bár szeretem a kocsmákat is, a kocsma nem az. És bár apai nagyapám nyitotta meg az ország első falumúzeumát, erre büszke is vagyok, a tájház nem képtár vagy galéria. Ady népies volt? Érzékenységében, ütemhangsúlyaiban, lelkében igen, de lírájában, minden mondatában az akkori Budapestnél, de tán a mainál is városibb, modernebb és szabadabb.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.