„Végérvényesen elment” - Donald F. Glut író a Csillagok háborúja áldozatairól

Nemrég jelent meg az eredeti Star Wars-trilógia regényváltozatainak feljavított kiadása. A Birodalom visszavágot megregényesítő szerzőt telefonon értük utol, hogy George Lucas sötét oldaláról beszélgessünk.

Magyar Narancs: Hogyan került a Star Wars közelébe?

Donald F. Glut: Egy egyetemre jártam Lucasszal, de nem ez döntött a javamra. Már a legelső könyvet, a Star Wars regényváltozatát is felajánlották, de nemet mondtam, mert négerként kellett volna megcsinálnom, sehol sem jelent volna meg a nevem, ráadásul mindössze 1000 dollárt ígértek, a bevételből pedig semennyit sem. Aztán jött A Birodalom visszavág. Több író is versenyben volt, de végül én nyertem el – azt mondták, a humorom győzte meg őket. Ekkor már túl voltam néhány Star Wars-képregény megírásán, és megbíztak egy önálló Wookiee-regénnyel is, Chewbacca kiterjedt rokonságáról kellett volna írnom valamit. Össze is ültem egy haverommal, de csak odáig jutottunk, hogy egy Woo­kiee-k lakta bolygón játszódhatna a sztori. Amikor elnyertem a Birodalom megregényesítését, a Wookiee-megbízást le kellett passzolnom.

MN: Jobb ajánlatot kapott a Star Warsért feldobott 1000 dollárnál?

DFG: Először is meghívtak vacsorázni, és tudja, hogy van ez nálunk, Kaliforniában, ha ingyenebédet ajánlanak, azt nem szabad elszalasztani, különösen, ha szabadúszó az ember. Lucas emberei egy japán étterembe vittek. A kaja jó volt, de az ajánlat elég szerény, a hangnem pedig elég agresszív. Az ezresnél ezúttal többet ajánlottak, és egy kevéske részesedés is ütötte a markomat. Úgy okoskodtam, hogy ha ezzel megvethetem a lábam Lucas birodalmában, hát legyen.

MN: A Star Wars-képregények világát mivel gazdagította?

DFG: Ezeket a Marvel adta ki – teljesen új sztorikat kellett kreálnunk a közismert filmes figurák köré. De nem csak önálló képregények voltak; hétvégenként az újságok is hoztak rövid, néhány kockás Star Wars comic stripeket. Az én nagy hozzájárulásom a Star Wars képregényekhez egy zöld, emberforma, óriás űrnyúl alakjához kötődik. Az ő sztoriját kellett tovább­írnom. Egy űrdinoszaurusz-szerű szörnyetegbe is sok írói energiát öltem.

MN: A Birodalom visszavághoz visszatérve: megkötötte az alkut, megköszönte a sushit, és utána mi történt?

DFG: A filmet nem láthattam, mivel azt a regényírással párhuzamosan forgatták. A forgatókönyvből dolgoztam, illetve egy teljes napon át tanulmányozhattam a látványterveket. Három különböző változatot is készítettem a regényből. Az elsőben még irodalmi fogásokkal éltem, a szereplők gondolataival bíbelődtem, de Lucas szerkesztőbizottsága valami poposabbat, kalandregényesebb cuccot akart. Olyan legyen, mint a régi idők ponyvái – ez volt az ukáz. Hat hetem volt, ezalatt pötyögtem le az írógépemen mindhárom változatot. Egy szót sem árulhattam el senkinek.

MN: Maradt valami a Lucas által jóváhagyott regényben, amire azt mondhatta: igen, ez az én írói leleményem?

DFG: Luke ezt vagy azt gondolja – Lucasék szerint így kellett volna kezdődnie a regénynek, szerintem viszont úgy, hogy Luke azt mondja: Ez aztán a kutya hideg! Ezen a ponton engedtek, így kezdődik a regény. Amúgy meg folyamatosan nyirbálták, amit írtam, mert a film is egyre csak rövidült, ahhoz képest mindenképpen, mint ami eredetileg a forgatókönyvben szerepelt. Ami nem került be a filmbe, az a regényből is repült. Egyvalamit azonban benne hagytak, noha azt én szúrtam el. A Star Wars-fanok kapásból vágják, én viszont nem emlékeztem rá, hogy Darth Vader fénykardjának vörös sugárpengéje van. A könyv úgy jelent meg, hogy Luke és Vader zöld sugarakkal küzd meg. Csak később, amikor a filmet láttam, akkor kaptam a fejemhez, hogy te jó ég, ezt mindenki benézte. Arra emlékszem még, hogy az utolsó pillanatban került ki a filmből egy jelenet a jéglényekkel, de ezt benne hagyták a könyvben. Amit viszont nem hagytak benne, az az a passzus, ami Luke arcának a változását magyarázta. Mark Hamill arca súlyosan megsérült egy autóbalesetben, ami természetesen Luke ábrázatán is meglátszott, de a szerkesztők valószínűleg nem tartották ízlésesnek, hogy erre bármiféle utalást tegyek a regényben.

MN: A sikeres regényváltozattal bevágódott Lucasnál?

DFG: Lucasék biztosítottak róla, hogy biztos a helyem, a Lucasfilm számít rám a jövőben is. Soha többé nem hallottam felőlük. Senkit sem tudtam elérni telefonon, s még a csekkeken is hibásan szerepelt a nevem. Reméltem, hogy megkapom a Jedi-regényt; nem kaptam meg. Tizenöt év elteltével, amikor abszolút mélypontra kerültem anyagilag, írtam Lucasnak, hogy bármit elvállalok, csak adjon munkát. Az asszisztense írt vissza. A levélben az állt, hogy a Star Wars-univerzum végérvényesen elment mellettem, ez már egy másik generáció, s nekem itt semmi keresnivalóm.