Koncert

A franciák megértették

Bob Dylan

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

A Miromesnil állomástól – életem talán leghosszabb föld alatti útját megtéve – tizenhat megállón keresztül metrózom a koncert helyszínére, közben azon gondolkodom, hogy mire számíthatok a 83 éves Bob Dylantől. Hallottam élőben 2017-ben és 2018-ban is, a legutóbbi nagylemezeiről és A modern dal filozófiája című esszékötetéről is írtam. Talán nincs egyetlen olyan kortárs szerző, akivel ennyit foglalkoztam az elmúlt években. Olyan sincsen, akit ennyire csodálnék, és akit ennyire kiismerhetetlennek találnék.

Bob Dylan ír, énekel, hangszert szólaltat meg: költészet, csoda, marcangoló érzések. Elkerülhetetlen és megkerülhetetlen. De azok közül, akik a hét éve átadott, elegáns párizsi koncerthelyszínen téblábolnak a nyolcórai kezdés előtt, hányan lehetnek tisztában azzal, hogy nem a hatvanas évek ellenkultúrájának ikonját fogják látni? Megjósolhatatlan. A közönség egyelőre a tengeri élővilág abszurd élményt kínáló, kakofóniaszerű hangját bemutató kiállítást tekinti meg, bemelegít az étteremben, a koktélbárban, a „pezsgőzdében”, vagy a kijelölt helyen füstöl, de legalább a mobiltelefonok kék fénye nem tükröződik az emberek arcán. (Belépéskor a készülékeket egy mágnessel lezárt, bélelt tokba kellett csúsztatni, amelyet csak távozáskor nyit ki a személyzet.)

Amikor elfoglaljuk a helyünket, van, aki fedorában, más nyakában távcsővel ül le, sokan öltöztek Dylan-mörcsökbe, de akadnak olyanok is, akik az amerikai elnökválasztás lázában „Vote for Bob” kitűzőt viselnek. Dylan és a zenekar pontban nyolc órakor lép színpadra: a sötétben csak árnyakat látni, tapsvihar, füttyhullám és éljenzés közepette, ami minden fellépésének velejárója. Éppen hatvan éve, hogy a minnesotai dalköltő először indult turnéra, s a látszólag tényleg soha véget nem érő Never Ending Tour pedig immár harminchat éve dübörög. Most a 2020-as, kizárólag új szerzeményeket tartalmazó Rough and Rowdy Ways című stúdióalbum áll a fókuszban, amelyről kilenc dalt is hallhatunk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.