A közelmúlt egyik örvendetes fejleménye, hogy egyre több médiafelületen, a kulturális élet egyre szélesebb körében erősödött fel az érdeklődés a múltbeli kiemelkedő női teljesítmények és életpályák iránt. Bizonyos értelemben végighullámzott e rácsodálkozás a társadalom bizonyos – erre érzékeny és az ilyesmire figyelmet fordítani képes – részében, mondván: a történelem tele van csodálatos nőkkel, csak a történeteik eddig nem kaptak elég figyelmet, amin ideje változtatni.
A Micsoda nők voltak! innen nézve tehát nem találta fel a spanyolviaszt, ugyanakkor az, ahogyan az egyes adások nőalakjait kiválogatják, illetve a beszélgetések hangütése mégis különleges ízt ad a sorozatnak. Az enyhén ráolvasásszerű felvezető a következőt mondja: „Nők, de micsoda nők! Nők, akik maradandót alkottak, nők, akik beírták magukat a történelembe, nők, akiknek nem volt egyszerű életük, nők, akik nem adták fel, nők, akik nem érték be az elég jóval, nők, akik nem törődtek bele a nembe és a nemüknek szánt sorsba, nők, akik változást hoztak, nők, de micsoda nők! Micsoda nők voltak!” A vizsgált személyiségek sora pedig Nagy Katalin cárnőtől Frida Kahlón, Szendrey Júlián vagy Margaret Thatcheren át mondjuk, Hugonnai Vilmáig vezet. Vagy épp Lili Elbéig, akiről a legutóbbi epizód szólt.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
