Rádió

Akkor is megérte

Micsoda nők voltak! – podcast

Kritika

Nem számítottunk rá, hogy épp egy híres nőkről szóló ismeretterjesztő podcasttól kapjuk az utóbbi idők legközérthetőbb és legpontosabb eszmefuttatásait a genderelméleteket övező félreértésekről és rossz szándékú félremagyarázásokról. Az Éva magazin neve alatt futó podcastbe majdhogynem véletlenül futottunk bele.

A közelmúlt egyik örvendetes fejleménye, hogy egyre több médiafelületen, a kulturális élet egyre szélesebb körében erősödött fel az érdeklődés a múltbeli kiemelkedő női teljesítmények és életpályák iránt. Bizonyos értelemben végighullámzott e rácsodálkozás a társadalom bizonyos – erre érzékeny és az ilyesmire figyelmet fordítani képes – részében, mondván: a történelem tele van csodálatos nőkkel, csak a történeteik eddig nem kaptak elég figyelmet, amin ideje változtatni.

A Micsoda nők voltak! innen nézve tehát nem találta fel a spanyolviaszt, ugyanakkor az, ahogyan az egyes adások nőalakjait kiválogatják, illetve a beszélgetések hangütése mégis különleges ízt ad a sorozatnak. Az enyhén ráolvasásszerű felvezető a következőt mondja: „Nők, de micsoda nők! Nők, akik maradandót alkottak, nők, akik beírták magukat a történelembe, nők, akiknek nem volt egyszerű életük, nők, akik nem adták fel, nők, akik nem érték be az elég jóval, nők, akik nem törődtek bele a nembe és a nemüknek szánt sorsba, nők, akik változást hoztak, nők, de micsoda nők! Micsoda nők voltak!” A vizsgált személyiségek sora pedig Nagy Katalin cárnőtől Frida Kahlón, Szendrey Júlián vagy Margaret Thatcheren át mondjuk, Hugonnai Vilmáig vezet. Vagy épp Lili Elbéig, akiről a legutóbbi epizód szólt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.