Rádió

Akkor is megérte

Micsoda nők voltak! – podcast

Kritika

Nem számítottunk rá, hogy épp egy híres nőkről szóló ismeretterjesztő podcasttól kapjuk az utóbbi idők legközérthetőbb és legpontosabb eszmefuttatásait a genderelméleteket övező félreértésekről és rossz szándékú félremagyarázásokról. Az Éva magazin neve alatt futó podcastbe majdhogynem véletlenül futottunk bele.

A közelmúlt egyik örvendetes fejleménye, hogy egyre több médiafelületen, a kulturális élet egyre szélesebb körében erősödött fel az érdeklődés a múltbeli kiemelkedő női teljesítmények és életpályák iránt. Bizonyos értelemben végighullámzott e rácsodálkozás a társadalom bizonyos – erre érzékeny és az ilyesmire figyelmet fordítani képes – részében, mondván: a történelem tele van csodálatos nőkkel, csak a történeteik eddig nem kaptak elég figyelmet, amin ideje változtatni.

A Micsoda nők voltak! innen nézve tehát nem találta fel a spanyolviaszt, ugyanakkor az, ahogyan az egyes adások nőalakjait kiválogatják, illetve a beszélgetések hangütése mégis különleges ízt ad a sorozatnak. Az enyhén ráolvasásszerű felvezető a következőt mondja: „Nők, de micsoda nők! Nők, akik maradandót alkottak, nők, akik beírták magukat a történelembe, nők, akiknek nem volt egyszerű életük, nők, akik nem adták fel, nők, akik nem érték be az elég jóval, nők, akik nem törődtek bele a nembe és a nemüknek szánt sorsba, nők, akik változást hoztak, nők, de micsoda nők! Micsoda nők voltak!” A vizsgált személyiségek sora pedig Nagy Katalin cárnőtől Frida Kahlón, Szendrey Júlián vagy Margaret Thatcheren át mondjuk, Hugonnai Vilmáig vezet. Vagy épp Lili Elbéig, akiről a legutóbbi epizód szólt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.