Kiállítás

Álljunk meg egy szóra!

Tomeishi/Megállító kő/Stop stone

Kritika

Husz Ágnes keramikusművész 1994 óta él és dolgozik Japánban. A Tomeishi-projekt, egy nemzetközi színtérre tervezett utazó kiállítás tavaly debütált Tokióban. A budapesti helyszínre érve az anyag már olyan friss és helyspecifikus darabokkal is bővült, amelyek a nyáron készültek Kecskeméten, a Nemzetközi Kerámia Stúdióban.

A tomeishi (a tome jelentése állj, megállni, az ishi pedig követ jelent), egy közönséges kavics vagy kő, melyet fekete kötéllel átkötve látnak el a megállítás, az útvonal megszakításának üzenetével. A zen buddhista szentélyekben és a teakertekben nem csupán arra szólít fel, hogy álljunk meg és szemlélődjünk, hanem arra is, hogy másik irányba folytassuk utunkat. De mi köze egy japán szimbólumnak a kerámiához? Husz Ágnes olyan egyedi technikát alkalmaz, amelyről kerámiái azonnal felismerhetők: különböző vastagságúra és hosszúságúra nyújtott agyagcsíkokból, szalagokból formázza, tekeri, gyűri, hajtogatja plasztikáit, és a reprezentativitásuk mellett gyakorlati-használati funkcióval is bíró edényeit, tálait. A szalagok felületére felhordott színek és mintázatok a keramikus mozdulatait rögzítik, a kézi nyújtás és a gravitáció irányított véletlenszerűsége mentén alakulnak, formálódnak, beülve, belefolyva az agyag finom redőibe, apró repedéseibe. Husz Ágnes megállító objektjeit a hagyományos, tehát a tomeishi kavicsoknál is használt feketére színezett kenderpálmakéregből sodort kötéllel (shuronawa) fogja át. Alkotói módszere rímel a japán kultú­rá­nak arra a kiemelő gesztusára, amellyel egy kavicsot ruháznak fel a megállítás és az irányváltás felszólításával. A keramikus ugyanezt a felszólítást nem a meditáció tradicionális helyszínein alkalmazza, hanem például Tokió és Budapest forgalmas terein, ahol a felgyorsult mindennapok ritmusát hajszoló és kergető embertömegeknek nincs idejük sem önmagukra, sem társaik rezdüléseire figyelni. Talán ezért nem hallják meg a fenntarthatóság, a környezetvédelem és a bolygónk élhető jövőjéért aggódó, egyre hangosabban szóló intelmeket sem. Állj meg és gondolkodj! – ez Husz Ágnes plasztikáinak üzenete.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.