Kiállítás

Álljunk meg egy szóra!

Tomeishi/Megállító kő/Stop stone

Kritika

Husz Ágnes keramikusművész 1994 óta él és dolgozik Japánban. A Tomeishi-projekt, egy nemzetközi színtérre tervezett utazó kiállítás tavaly debütált Tokióban. A budapesti helyszínre érve az anyag már olyan friss és helyspecifikus darabokkal is bővült, amelyek a nyáron készültek Kecskeméten, a Nemzetközi Kerámia Stúdióban.

A tomeishi (a tome jelentése állj, megállni, az ishi pedig követ jelent), egy közönséges kavics vagy kő, melyet fekete kötéllel átkötve látnak el a megállítás, az útvonal megszakításának üzenetével. A zen buddhista szentélyekben és a teakertekben nem csupán arra szólít fel, hogy álljunk meg és szemlélődjünk, hanem arra is, hogy másik irányba folytassuk utunkat. De mi köze egy japán szimbólumnak a kerámiához? Husz Ágnes olyan egyedi technikát alkalmaz, amelyről kerámiái azonnal felismerhetők: különböző vastagságúra és hosszúságúra nyújtott agyagcsíkokból, szalagokból formázza, tekeri, gyűri, hajtogatja plasztikáit, és a reprezentativitásuk mellett gyakorlati-használati funkcióval is bíró edényeit, tálait. A szalagok felületére felhordott színek és mintázatok a keramikus mozdulatait rögzítik, a kézi nyújtás és a gravitáció irányított véletlenszerűsége mentén alakulnak, formálódnak, beülve, belefolyva az agyag finom redőibe, apró repedéseibe. Husz Ágnes megállító objektjeit a hagyományos, tehát a tomeishi kavicsoknál is használt feketére színezett kenderpálmakéregből sodort kötéllel (shuronawa) fogja át. Alkotói módszere rímel a japán kultú­rá­nak arra a kiemelő gesztusára, amellyel egy kavicsot ruháznak fel a megállítás és az irányváltás felszólításával. A keramikus ugyanezt a felszólítást nem a meditáció tradicionális helyszínein alkalmazza, hanem például Tokió és Budapest forgalmas terein, ahol a felgyorsult mindennapok ritmusát hajszoló és kergető embertömegeknek nincs idejük sem önmagukra, sem társaik rezdüléseire figyelni. Talán ezért nem hallják meg a fenntarthatóság, a környezetvédelem és a bolygónk élhető jövőjéért aggódó, egyre hangosabban szóló intelmeket sem. Állj meg és gondolkodj! – ez Husz Ágnes plasztikáinak üzenete.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.