Kiállítás

Anyag és tér

Nemes Csaba: Making Painting / Festészetet csinálni

Kritika

Nemes Csaba a rendszerváltás utáni művészet megkerülhetetlen, jellegzetes kézjegyű alakja, aki 2020 körül felhagyott a figurális festészettel és az absztrakció felé fordult, látszólag radikálisan újraindítva művészetét. E fordulatnak két felismerés ágyazhatott meg.

Nemes társadalomkritikus művei, köztük az animációs filmben feldolgozott tévéostrom (Remake, 2007), a romagyilkosságokat körüljáró bábjáték (Állj ide!, 2010) vagy a tovább élő szocializmus egyéni és társadalmi problémáit felvető sorozat (Apja neve: Nemes Csaba, 2012) kiállták ugyan az idő próbáját, külföldi és magyar aktivista tevékenysége (Szabad Művészek csoportja) is mérhető volt, a kívánt hatást mégsem tudta elérni. Emellett a 2010-es évek közepétől oktat a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának festészet szakán, ahol (ma is) a társadalomkritikus művészettel, a művészeti intézményrendszer működésével, valamint festészettel és színtannal foglalkozó kurzusokat vezet. Talán ezért is foglalkoztatja az anyag, a felület vagy a szín szerepe, illetve keresi a bennük rejlő festészeti lehetőségeket.

Nemes korábban is gyakran koncentrált a szürke tónusátmeneteire, főként a fotónegatívok alapján készített művei esetében. A 2022 tavaszán a Knoll Galériában bemutatott Szürkeskála (Greyscale) sorozatához kapcsolódó (néhol már színes) anyagát viszont átszőtte, néhol felül is írta a konceptuális gondolkodás, ami például a konkrét művészettörténeti utalások gyakori használatában is megmutatkozott.

Az acb Plus terében most látható 18 mű az alkotó 2022-es, illetve 2023-as ciklusából válogat, a Making Painting és az Appearance című sorozatokból. Ezen absztrakt munkák mind színesek, kivéve egy szénrajzot, amely nem a művek között, hanem a bejárati ajtó közelében, olyan háromméternyi magasságban „foglal helyet”, és a Making Painting felirat szerepel rajta, mint egy felcsúszott kiállításcím.

A munkák legfőbb jellegzetessége az ösztönösség, a játékosság, egyfajta laza elengedettség, felszabadultság. Vastag festékrétegek „ütköznek” vonalas raszterekkel, improvizatív gesztusok jelekkel (vektorok, nyilak, X jelek, keretek, rácsok), kaparások kitüremkedő festékpöttyökkel. A ketté (néhol több részre is) osztott képmezőkben térbeliséget előhívó színeket, felismerhető motívumokat (téglafal, térkőmintázat) találunk, hol vázlatként vagy épp nagyon is pontosan megragadva. A színelmélet hatása egyértelmű, ahogyan tiszta a munkák motívumrendszere is: a kereten belüli keret (kép a képben) motívuma, felbukkan a függöny mintázata, mint a „szent” titkot elfedő és egyben kiemelő, a profán világtól elválasztó képi elem, és megjelenik a „festmény ablak a világra” metafora is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.