Nemes társadalomkritikus művei, köztük az animációs filmben feldolgozott tévéostrom (Remake, 2007), a romagyilkosságokat körüljáró bábjáték (Állj ide!, 2010) vagy a tovább élő szocializmus egyéni és társadalmi problémáit felvető sorozat (Apja neve: Nemes Csaba, 2012) kiállták ugyan az idő próbáját, külföldi és magyar aktivista tevékenysége (Szabad Művészek csoportja) is mérhető volt, a kívánt hatást mégsem tudta elérni. Emellett a 2010-es évek közepétől oktat a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának festészet szakán, ahol (ma is) a társadalomkritikus művészettel, a művészeti intézményrendszer működésével, valamint festészettel és színtannal foglalkozó kurzusokat vezet. Talán ezért is foglalkoztatja az anyag, a felület vagy a szín szerepe, illetve keresi a bennük rejlő festészeti lehetőségeket.
Nemes korábban is gyakran koncentrált a szürke tónusátmeneteire, főként a fotónegatívok alapján készített művei esetében. A 2022 tavaszán a Knoll Galériában bemutatott Szürkeskála (Greyscale) sorozatához kapcsolódó (néhol már színes) anyagát viszont átszőtte, néhol felül is írta a konceptuális gondolkodás, ami például a konkrét művészettörténeti utalások gyakori használatában is megmutatkozott.
Az acb Plus terében most látható 18 mű az alkotó 2022-es, illetve 2023-as ciklusából válogat, a Making Painting és az Appearance című sorozatokból. Ezen absztrakt munkák mind színesek, kivéve egy szénrajzot, amely nem a művek között, hanem a bejárati ajtó közelében, olyan háromméternyi magasságban „foglal helyet”, és a Making Painting felirat szerepel rajta, mint egy felcsúszott kiállításcím.
A munkák legfőbb jellegzetessége az ösztönösség, a játékosság, egyfajta laza elengedettség, felszabadultság. Vastag festékrétegek „ütköznek” vonalas raszterekkel, improvizatív gesztusok jelekkel (vektorok, nyilak, X jelek, keretek, rácsok), kaparások kitüremkedő festékpöttyökkel. A ketté (néhol több részre is) osztott képmezőkben térbeliséget előhívó színeket, felismerhető motívumokat (téglafal, térkőmintázat) találunk, hol vázlatként vagy épp nagyon is pontosan megragadva. A színelmélet hatása egyértelmű, ahogyan tiszta a munkák motívumrendszere is: a kereten belüli keret (kép a képben) motívuma, felbukkan a függöny mintázata, mint a „szent” titkot elfedő és egyben kiemelő, a profán világtól elválasztó képi elem, és megjelenik a „festmény ablak a világra” metafora is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
