Vannak filmek, zömmel B kategóriásak, amelyeket nem azért szeretünk, mert olyan jók lennének. Az 1991-es Manta, manta például a 80-as évek Németországának filmje, s a híven megjelenített korszellem tette népszerűvé. De mit lehet mindezzel kezdeni 2023-ban?
Nagy költő, csak alig van verse, tartja a közkeletű vélekedés Várady Szabolcsról. Erre az idén, a szerző 80. születésnapjának évében két kötettel is bővült az életmű. A két könyv (még mindig csak a költő ötödik és hatodik kötete) ráadásul nagyszerűen kiegészíti egymást.
Magyarországon szinte észrevétlenül jelent meg a szenegáli-francia szerző nemzetközi bestsellerré vált és irodalmi díjakkal is alaposan megszórt regénye, pedig nagy kár lenne, ha nem jutna el ez a rövid, de elképesztően sűrű mű a potenciális olvasóihoz itthon is.
A kiállítás a NAUTES Építészműterem társalapítójának tíz éven át tartó, az utópia és az építészet kapcsolatait vizsgáló kutatómunkáját foglalja össze. Egy komplex mátrixban láthatunk vázlatos építészeti modelleket, kiváló épületfotókat, illetve rajzokat, térbeli diagramokat és 3D-s nyomtatóval készített alakzatokat.
Az Átrium új szezonja első bemutatójának alapját Vámos Miklós azonos című regénye adta.
Mi történik valójában a Tinderen – e kérdést vizsgálta Tózsa Mikolt rendező és alkotócsapata, ami már önmagában is üdvözlendő, mert bár sokunk alapvető élettapasztalatának része a jobbra és balra húzogatás, de kortárs magyar műalkotás még nem foglalkozott vele.
Ha van nagy női átalakuló művésze a rocktörténelemnek, akkor az egyértelműen PJ Harvey. Rengeteg műfajban kipróbálta már magát, és folyamatosan fejlődött – az atlétatrikós-farmeres garázsrocker Polly Jean a régmúlté, ahogy a miniszoknyát, tűsarkú cipőt és vastag rúzst viselő femme fatale is.
A 84 éves fotóművész – saját megfogalmazása szerint fotográfus – 1983-ban azzal vált híressé, hogy Aczél György betiltotta a kiállítását – két teljes napra. A magyarországi zsidók életéről szóló, …és beszéld el fiadnak című anyag a következő évben azonban már fotóalbumban is megjelent, nagyobb dicsőségére nyilván a „húzd meg, ereszd meg” politikájának, de tekinthetjük mindezt a zsidósággal kapcsolatos egyéni és társadalmi elfojtások lassú felolvadásának is.
„Te babilóniai szakács, makedóniai kerékgyártó, jeruzsálemi serfőző, alexandriai kecskeszopó, nagy- és kisegyiptomi kanász, örmény tolvaj, tatár tegez, kamenyici hóhér, az egész világ és alvilág bolondja, áspiskígyó unokája és faszunk kampója” – sommázta véleményét 1684-ben az akkor épp világuralkodó török szultánnak Ivan Szirko atamán (és írta alá a zaporozsjei kozákok egész tábora), amikor az megadásra szólította fel őket.
Médeia és afrikai boszorkányság, Szenegál és Franciaország, anyák és lányok, fehér férfiak és fekete nők, szárazföld, tenger, és az azon való átkelés.
Alig akad már a sporttörténelemben olyan csodás tündérmese, amelyre a filmipar még ne vetette volna rá magát.
