Film

Anyám, Médeia

Saint Omer

Kritika

Médeia és afrikai boszorkányság, Szenegál és Franciaország, anyák és lányok, fehér férfiak és fekete nők, szárazföld, tenger, és az azon való átkelés.

Alice Diop szenegáli-francia dokumentumfilm-rendező első fikciós filmje csupasz és frontális, ravaszul kevesebbnek mutatja magát, mint amit a mélye rejt. A felszínen dokudráma: Fabienne Kabou szenegáli bevándorló valós perét meséli el, aki 2013-ban a tengerparton hagyta csecsemőjét, hogy elragadja a dagály.

A középső réteg metafikció: a film főhőse/narratív origója, Rama (Kayije Kagame), a szenegáli származású, de Franciaországban felnőtt író és irodalomprofesszor részt vesz Laurence Coly (Guslagie Malanda) tárgyalásán, hogy modern Médeia-történetként publikálja Coly ügyének krónikáját.

A filmrendező Alice Diop maga is részt vett Kabou bírósági meghallgatásán. A legmélyebb rétegekben pedig archetipikus motívumok és társadalmi feszültségek örvénye kavarog: a nyugati mitológia összefonódik a szenegáli hiedelemvilággal, a mindennapi rasszizmus nekifeszül a szekuláris egyenlőség és asszimiláció ideáljának, anyák törnek lányaik életére, egyes fekete lányokat elnyelnek, másokat pedig a katedrára emelnek a hullámok (a tenger itt is rettenetes erő, akárcsak a névrokon Mati Diop Az Atlantiak című filmjében).

Rama szenvtelen megfigyelőként érkezik a per helyszínéül szolgáló Saint Omer városába, ám hamar rádöbben, hogy erősebb szálak fűzik a kifürkészhetetlen vádlotthoz, mint eleinte hitte. Laurence szülei óhajának engedelmeskedve hagyja hátra hazáját, hogy Franciaországban tanuljon és szerezzen tiszteletre méltó francia műveltséget. A sajtót lenyűgözi ékesszólása és szofisztikált érvelése; egyedül a boszorkányságra, fekete mágiára való hivatkozásai nem illenek a képbe. Bizarr módon elismeri kislánya megölését, ám ragaszkodik ahhoz, hogy nem volt a maga ura a gyilkosság elkövetésekor; szenegáli nagynénje átkai vették át az uralmat elméje felett. Laurence megpróbáltatásai már Elise születése előtt elkezdődtek. Diplomata apja megtagadja támogatását, mert jogról filozófia szakra vált, professzorai értetlenül állnak azelőtt, hogy afrikai nőként szakdolgozatát az osztrák Wittgenstein filozófiájából írná, viszonyt kezd egy nála harminc évvel idősebb fehér szobrásszal, aki titkolja kapcsolatukat a külvilág előtt. Státuszra, sikerre vágyva érkezik Franciaországba, de „csak” egy kisbabát kap. Anyja a padsorokból követi lánya perét, és arra a legbüszkébb, hogy lánya milyen méltósággal és elegánsan viseli a kihallgatást.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.