Film

Anyám, Médeia

Saint Omer

Kritika

Médeia és afrikai boszorkányság, Szenegál és Franciaország, anyák és lányok, fehér férfiak és fekete nők, szárazföld, tenger, és az azon való átkelés.

Alice Diop szenegáli-francia dokumentumfilm-rendező első fikciós filmje csupasz és frontális, ravaszul kevesebbnek mutatja magát, mint amit a mélye rejt. A felszínen dokudráma: Fabienne Kabou szenegáli bevándorló valós perét meséli el, aki 2013-ban a tengerparton hagyta csecsemőjét, hogy elragadja a dagály.

A középső réteg metafikció: a film főhőse/narratív origója, Rama (Kayije Kagame), a szenegáli származású, de Franciaországban felnőtt író és irodalomprofesszor részt vesz Laurence Coly (Guslagie Malanda) tárgyalásán, hogy modern Médeia-történetként publikálja Coly ügyének krónikáját.

A filmrendező Alice Diop maga is részt vett Kabou bírósági meghallgatásán. A legmélyebb rétegekben pedig archetipikus motívumok és társadalmi feszültségek örvénye kavarog: a nyugati mitológia összefonódik a szenegáli hiedelemvilággal, a mindennapi rasszizmus nekifeszül a szekuláris egyenlőség és asszimiláció ideáljának, anyák törnek lányaik életére, egyes fekete lányokat elnyelnek, másokat pedig a katedrára emelnek a hullámok (a tenger itt is rettenetes erő, akárcsak a névrokon Mati Diop Az Atlantiak című filmjében).

Rama szenvtelen megfigyelőként érkezik a per helyszínéül szolgáló Saint Omer városába, ám hamar rádöbben, hogy erősebb szálak fűzik a kifürkészhetetlen vádlotthoz, mint eleinte hitte. Laurence szülei óhajának engedelmeskedve hagyja hátra hazáját, hogy Franciaországban tanuljon és szerezzen tiszteletre méltó francia műveltséget. A sajtót lenyűgözi ékesszólása és szofisztikált érvelése; egyedül a boszorkányságra, fekete mágiára való hivatkozásai nem illenek a képbe. Bizarr módon elismeri kislánya megölését, ám ragaszkodik ahhoz, hogy nem volt a maga ura a gyilkosság elkövetésekor; szenegáli nagynénje átkai vették át az uralmat elméje felett. Laurence megpróbáltatásai már Elise születése előtt elkezdődtek. Diplomata apja megtagadja támogatását, mert jogról filozófia szakra vált, professzorai értetlenül állnak azelőtt, hogy afrikai nőként szakdolgozatát az osztrák Wittgenstein filozófiájából írná, viszonyt kezd egy nála harminc évvel idősebb fehér szobrásszal, aki titkolja kapcsolatukat a külvilág előtt. Státuszra, sikerre vágyva érkezik Franciaországba, de „csak” egy kisbabát kap. Anyja a padsorokból követi lánya perét, és arra a legbüszkébb, hogy lánya milyen méltósággal és elegánsan viseli a kihallgatást.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.