Film

Anyám, Médeia

Saint Omer

Kritika

Médeia és afrikai boszorkányság, Szenegál és Franciaország, anyák és lányok, fehér férfiak és fekete nők, szárazföld, tenger, és az azon való átkelés.

Alice Diop szenegáli-francia dokumentumfilm-rendező első fikciós filmje csupasz és frontális, ravaszul kevesebbnek mutatja magát, mint amit a mélye rejt. A felszínen dokudráma: Fabienne Kabou szenegáli bevándorló valós perét meséli el, aki 2013-ban a tengerparton hagyta csecsemőjét, hogy elragadja a dagály.

A középső réteg metafikció: a film főhőse/narratív origója, Rama (Kayije Kagame), a szenegáli származású, de Franciaországban felnőtt író és irodalomprofesszor részt vesz Laurence Coly (Guslagie Malanda) tárgyalásán, hogy modern Médeia-történetként publikálja Coly ügyének krónikáját.

A filmrendező Alice Diop maga is részt vett Kabou bírósági meghallgatásán. A legmélyebb rétegekben pedig archetipikus motívumok és társadalmi feszültségek örvénye kavarog: a nyugati mitológia összefonódik a szenegáli hiedelemvilággal, a mindennapi rasszizmus nekifeszül a szekuláris egyenlőség és asszimiláció ideáljának, anyák törnek lányaik életére, egyes fekete lányokat elnyelnek, másokat pedig a katedrára emelnek a hullámok (a tenger itt is rettenetes erő, akárcsak a névrokon Mati Diop Az Atlantiak című filmjében).

Rama szenvtelen megfigyelőként érkezik a per helyszínéül szolgáló Saint Omer városába, ám hamar rádöbben, hogy erősebb szálak fűzik a kifürkészhetetlen vádlotthoz, mint eleinte hitte. Laurence szülei óhajának engedelmeskedve hagyja hátra hazáját, hogy Franciaországban tanuljon és szerezzen tiszteletre méltó francia műveltséget. A sajtót lenyűgözi ékesszólása és szofisztikált érvelése; egyedül a boszorkányságra, fekete mágiára való hivatkozásai nem illenek a képbe. Bizarr módon elismeri kislánya megölését, ám ragaszkodik ahhoz, hogy nem volt a maga ura a gyilkosság elkövetésekor; szenegáli nagynénje átkai vették át az uralmat elméje felett. Laurence megpróbáltatásai már Elise születése előtt elkezdődtek. Diplomata apja megtagadja támogatását, mert jogról filozófia szakra vált, professzorai értetlenül állnak azelőtt, hogy afrikai nőként szakdolgozatát az osztrák Wittgenstein filozófiájából írná, viszonyt kezd egy nála harminc évvel idősebb fehér szobrásszal, aki titkolja kapcsolatukat a külvilág előtt. Státuszra, sikerre vágyva érkezik Franciaországba, de „csak” egy kisbabát kap. Anyja a padsorokból követi lánya perét, és arra a legbüszkébb, hogy lánya milyen méltósággal és elegánsan viseli a kihallgatást.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.