Dokumentumfilm-sorozat

Megjött a Mikulás!

Üdv Wrexhamben!

  • SzSz
  • 2023. augusztus 30.

Kritika

Alig akad már a sporttörténelemben olyan csodás tündérmese, amelyre a filmipar még ne vetette volna rá magát.

A későn kezdő baseballjátékostól kezdve a különböző csodalovakon át a kisvárosi foci- és kosárcsapatok hihetetlen felemelkedéséig láttunk már mindent a vásznon vagy a tévében. Amit még nem – mint például a Leicester City 2016-os Premier League-győzelmét –, annak a forgatókönyve már csendben formálódik egy stúdió hátsó szobájában. Épp ezért Hollywood ezúttal más megközelítést választott: ők maguk építik fel az egész underdog-sztorit, a kezdetektől nyomon kísérve a folyamatot. Ez lett az Üdv Wrexhamben! című dokusorozat, amely egyszerre idézi meg a sportfilmek legnagyobb közhelyeit, miközben humorral és empátiával igyekszik teljes képet adni arról a közegről – a futballról és Walesről is –, ahol játszódik.

A fáma szerint Rob McElhenney fejéből pattant ki az ötlet, hogy megvásárolna egy szebb napokat látott fociklubot, miután látta a Sunderland, amíg csak élek című sorozatot, és egyébként is nagy rajongója volt az olyan kompetitív valóságshow-szerű műsoroknak, mint a Last Chance U, A pompomcsapat vagy a Chef’s Table. McElhenneyt olyan sorozatokból ismerhetjük, mint a Felhőtlen Philadelphia vagy a Mythic Quest, de mint azt maga is bevallja, ő egyedül csupán tévészintű pénzt tudott álmának megvalósításába tenni, így szüksége volt valakire, akinek az övénél vastagabb a pénztárcája. Ez lett Ryan Reynolds, a pimasz mosolyú világsztár, aki nemcsak a Deadpool-sorozatban és egy rakás blockbusterben szerepelt, de komoly befektetőnek is számít: egyebek közt gines és mobilos cégei is vannak. Választásuk a Wrexham A.F.C.-re esett: az 1864-ben alapított csapat a világ harmadik legidősebb futballklubja, stadionjuk, a Racecourse Ground pedig a legrégebbi, ma is használatban lévő focipályája. A 19. századig visszanyúló tradíciók és a dicső múlt ellenére a Wrexham hosszú idő óta csak szenvedett: Reynoldsék bevásárlásakor már 14 éve az angol ötödosztálynak megfelelő félprofi National League keserű kenyerét ették, kasszájukat épp egykori tulajdonosuk próbálta kifosztani, reménytelen helyzetük pedig nem sok jóval kecsegtette a rajongókat. Merthogy ha valami megmaradt az egykori dicső időkből, az a helyiek lelkesedése: a kisváros annak ellenére él-hal a fociért és a klubért, hogy nem sok örömben volt részük mostanában. Mígnem megérkeznek az amerikai nagymenők, akik nyíltan vállalják: nemhogy semmilyen tapasztalatuk nincs a soccer – azaz a gurulós foci – terén, de még a lesszabályt sem értik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.