A későn kezdő baseballjátékostól kezdve a különböző csodalovakon át a kisvárosi foci- és kosárcsapatok hihetetlen felemelkedéséig láttunk már mindent a vásznon vagy a tévében. Amit még nem – mint például a Leicester City 2016-os Premier League-győzelmét –, annak a forgatókönyve már csendben formálódik egy stúdió hátsó szobájában. Épp ezért Hollywood ezúttal más megközelítést választott: ők maguk építik fel az egész underdog-sztorit, a kezdetektől nyomon kísérve a folyamatot. Ez lett az Üdv Wrexhamben! című dokusorozat, amely egyszerre idézi meg a sportfilmek legnagyobb közhelyeit, miközben humorral és empátiával igyekszik teljes képet adni arról a közegről – a futballról és Walesről is –, ahol játszódik.
A fáma szerint Rob McElhenney fejéből pattant ki az ötlet, hogy megvásárolna egy szebb napokat látott fociklubot, miután látta a Sunderland, amíg csak élek című sorozatot, és egyébként is nagy rajongója volt az olyan kompetitív valóságshow-szerű műsoroknak, mint a Last Chance U, A pompomcsapat vagy a Chef’s Table. McElhenneyt olyan sorozatokból ismerhetjük, mint a Felhőtlen Philadelphia vagy a Mythic Quest, de mint azt maga is bevallja, ő egyedül csupán tévészintű pénzt tudott álmának megvalósításába tenni, így szüksége volt valakire, akinek az övénél vastagabb a pénztárcája. Ez lett Ryan Reynolds, a pimasz mosolyú világsztár, aki nemcsak a Deadpool-sorozatban és egy rakás blockbusterben szerepelt, de komoly befektetőnek is számít: egyebek közt gines és mobilos cégei is vannak. Választásuk a Wrexham A.F.C.-re esett: az 1864-ben alapított csapat a világ harmadik legidősebb futballklubja, stadionjuk, a Racecourse Ground pedig a legrégebbi, ma is használatban lévő focipályája. A 19. századig visszanyúló tradíciók és a dicső múlt ellenére a Wrexham hosszú idő óta csak szenvedett: Reynoldsék bevásárlásakor már 14 éve az angol ötödosztálynak megfelelő félprofi National League keserű kenyerét ették, kasszájukat épp egykori tulajdonosuk próbálta kifosztani, reménytelen helyzetük pedig nem sok jóval kecsegtette a rajongókat. Merthogy ha valami megmaradt az egykori dicső időkből, az a helyiek lelkesedése: a kisváros annak ellenére él-hal a fociért és a klubért, hogy nem sok örömben volt részük mostanában. Mígnem megérkeznek az amerikai nagymenők, akik nyíltan vállalják: nemhogy semmilyen tapasztalatuk nincs a soccer – azaz a gurulós foci – terén, de még a lesszabályt sem értik.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
