Dokumentumfilm-sorozat

Megjött a Mikulás!

Üdv Wrexhamben!

  • SzSz
  • 2023. augusztus 30.

Kritika

Alig akad már a sporttörténelemben olyan csodás tündérmese, amelyre a filmipar még ne vetette volna rá magát.

A későn kezdő baseballjátékostól kezdve a különböző csodalovakon át a kisvárosi foci- és kosárcsapatok hihetetlen felemelkedéséig láttunk már mindent a vásznon vagy a tévében. Amit még nem – mint például a Leicester City 2016-os Premier League-győzelmét –, annak a forgatókönyve már csendben formálódik egy stúdió hátsó szobájában. Épp ezért Hollywood ezúttal más megközelítést választott: ők maguk építik fel az egész underdog-sztorit, a kezdetektől nyomon kísérve a folyamatot. Ez lett az Üdv Wrexhamben! című dokusorozat, amely egyszerre idézi meg a sportfilmek legnagyobb közhelyeit, miközben humorral és empátiával igyekszik teljes képet adni arról a közegről – a futballról és Walesről is –, ahol játszódik.

A fáma szerint Rob McElhenney fejéből pattant ki az ötlet, hogy megvásárolna egy szebb napokat látott fociklubot, miután látta a Sunderland, amíg csak élek című sorozatot, és egyébként is nagy rajongója volt az olyan kompetitív valóságshow-szerű műsoroknak, mint a Last Chance U, A pompomcsapat vagy a Chef’s Table. McElhenneyt olyan sorozatokból ismerhetjük, mint a Felhőtlen Philadelphia vagy a Mythic Quest, de mint azt maga is bevallja, ő egyedül csupán tévészintű pénzt tudott álmának megvalósításába tenni, így szüksége volt valakire, akinek az övénél vastagabb a pénztárcája. Ez lett Ryan Reynolds, a pimasz mosolyú világsztár, aki nemcsak a Deadpool-sorozatban és egy rakás blockbusterben szerepelt, de komoly befektetőnek is számít: egyebek közt gines és mobilos cégei is vannak. Választásuk a Wrexham A.F.C.-re esett: az 1864-ben alapított csapat a világ harmadik legidősebb futballklubja, stadionjuk, a Racecourse Ground pedig a legrégebbi, ma is használatban lévő focipályája. A 19. századig visszanyúló tradíciók és a dicső múlt ellenére a Wrexham hosszú idő óta csak szenvedett: Reynoldsék bevásárlásakor már 14 éve az angol ötödosztálynak megfelelő félprofi National League keserű kenyerét ették, kasszájukat épp egykori tulajdonosuk próbálta kifosztani, reménytelen helyzetük pedig nem sok jóval kecsegtette a rajongókat. Merthogy ha valami megmaradt az egykori dicső időkből, az a helyiek lelkesedése: a kisváros annak ellenére él-hal a fociért és a klubért, hogy nem sok örömben volt részük mostanában. Mígnem megérkeznek az amerikai nagymenők, akik nyíltan vállalják: nemhogy semmilyen tapasztalatuk nincs a soccer – azaz a gurulós foci – terén, de még a lesszabályt sem értik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.