Könyv

Több mint testvér

David Diop: Éjjel minden vér fekete

Kritika

Magyarországon szinte észrevétlenül jelent meg a szenegáli-francia szerző nemzetközi bestsellerré vált és irodalmi díjakkal is alaposan megszórt regénye, pedig nagy kár lenne, ha nem jutna el ez a rövid, de elképesztően sűrű mű a potenciális olvasóihoz itthon is.

A könyv, bár első látásra távoli témát dolgoz fel, azt gyomorszorító közelségbe hozza. Tegyük hozzá, a magyar változat kicsit kaotikus kiadói háttere (ez most melyik is: Metropol, Galaktika, vagy a régi Szépirodalmi felélesztése?), és nem kifejezetten kiforrott esztétikájú belívei sem segítik a mű berobbanását.

Diop alighanem a horrorisztikus elemeket sem nélkülöző háborús próza egyik friss alapművét hozta össze öt évvel ezelőtt. Az irodalomtörténész szerzőnek (a 18. századi afrikai és francia irodalmi kapcsolódások kutatójának) második regénye ez, ám az első, a szenegáli delegáció 1889-es párizsi világkiállításon tett látogatását feldolgozó műve sem tűnik érdektelennek. Hazájában egyebek közt a Goncourt- és Femina-díj rövid listájára is felkerült (a gimnazista olvasók úgynevezett „kis” Goncourt-ját el is nyerte), ám a könyv világkarrierje a 2021-ben elnyert Nemzetközi Booker-díj után indult el.

Ez azért is érdekes, mert ugyan a magyar fordítás alapja az eredeti francia szöveg, a cím viszont az angol kiadásokat követi. A regény eredeti címe ugyanis Frère d’âme volt, ami inkább lelki testvért jelentene, miközben utal a bajtársiasságra is, tehát nem csak angolra, de magyarra sem lehetne címszerűen, frappánsan fordítani. Ám amit elveszít a cím metaforikus szinten (hiszen végig ezzel a lelki testvérséggel játszik a mű), azt visszanyeri egy másikon, ugyanis a regényben ugyancsak fontos vonulatként jelenik meg a kolonializációs rasszizmus problematikája. A magyar fordításra – Balla Katalin munkája – aligha lehet panaszunk, pontosan hozza azt a nyugtalan vibrálást, ami a költői, balladisztikus, ugyanakkor szűkös szókinccsel és nyers képekkel operáló repetitív regénynyelv sajátosságát adja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.