Könyv

Több mint testvér

David Diop: Éjjel minden vér fekete

Kritika

Magyarországon szinte észrevétlenül jelent meg a szenegáli-francia szerző nemzetközi bestsellerré vált és irodalmi díjakkal is alaposan megszórt regénye, pedig nagy kár lenne, ha nem jutna el ez a rövid, de elképesztően sűrű mű a potenciális olvasóihoz itthon is.

A könyv, bár első látásra távoli témát dolgoz fel, azt gyomorszorító közelségbe hozza. Tegyük hozzá, a magyar változat kicsit kaotikus kiadói háttere (ez most melyik is: Metropol, Galaktika, vagy a régi Szépirodalmi felélesztése?), és nem kifejezetten kiforrott esztétikájú belívei sem segítik a mű berobbanását.

Diop alighanem a horrorisztikus elemeket sem nélkülöző háborús próza egyik friss alapművét hozta össze öt évvel ezelőtt. Az irodalomtörténész szerzőnek (a 18. századi afrikai és francia irodalmi kapcsolódások kutatójának) második regénye ez, ám az első, a szenegáli delegáció 1889-es párizsi világkiállításon tett látogatását feldolgozó műve sem tűnik érdektelennek. Hazájában egyebek közt a Goncourt- és Femina-díj rövid listájára is felkerült (a gimnazista olvasók úgynevezett „kis” Goncourt-ját el is nyerte), ám a könyv világkarrierje a 2021-ben elnyert Nemzetközi Booker-díj után indult el.

Ez azért is érdekes, mert ugyan a magyar fordítás alapja az eredeti francia szöveg, a cím viszont az angol kiadásokat követi. A regény eredeti címe ugyanis Frère d’âme volt, ami inkább lelki testvért jelentene, miközben utal a bajtársiasságra is, tehát nem csak angolra, de magyarra sem lehetne címszerűen, frappánsan fordítani. Ám amit elveszít a cím metaforikus szinten (hiszen végig ezzel a lelki testvérséggel játszik a mű), azt visszanyeri egy másikon, ugyanis a regényben ugyancsak fontos vonulatként jelenik meg a kolonializációs rasszizmus problematikája. A magyar fordításra – Balla Katalin munkája – aligha lehet panaszunk, pontosan hozza azt a nyugtalan vibrálást, ami a költői, balladisztikus, ugyanakkor szűkös szókinccsel és nyers képekkel operáló repetitív regénynyelv sajátosságát adja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.