Héber jelek

Féner Tamás: „…a mi történt, ugyanaz a mi ezután is történik”

A 84 éves fotóművész – saját megfogalmazása szerint fotográfus – 1983-ban azzal vált híressé, hogy Aczél György betiltotta a kiállítását – két teljes napra. A magyarországi zsidók életéről szóló, …és beszéld el fiadnak című anyag a következő évben azonban már fotóalbumban is megjelent, nagyobb dicsőségére nyilván a „húzd meg, ereszd meg” politikájának, de tekinthetjük mindezt a zsidósággal kapcsolatos egyéni és társadalmi elfojtások lassú felolvadásának is.

Jelen kiállítás felhasználja a régi anyag egy részét, továbbá a 2021-ben bemutatott portrésorozatot (Attributált portrék), a 2019-es Fészek Galériában kiállított sorozatot, illetve a Mansfeld Péter Galériában 2015-ben bemutatott műveket. Sőt nem is csupán felhasználja, hanem újraírja, bizonyos értelemben átértelmezi az egyes esetekben már korábban is át- és megváltoztatott analóg képek világát. Mondhatnánk erre, hogy elég konceptuális e megközelítés, de a fotográfus nyilván nem így gondolja, hiszen ő inkább a pop-arttal rokonszenvezik.

A három korábbi témát most egy új, a színelméleten, az architektúrán és a konstruktivizmuson alapuló iránnyal, illetve a műalkotások mögötti fényképtapétával is „megfejeli”; a négy terem ily módon már nem négy külön­álló egység lesz, hanem egymással párbeszédet is folytató világok izgalmas elegyévé válik. Ahhoz, hogy lássuk, milyen elemek is kapcsolódnak össze egymással, nem árt szétszálazni őket. Elsősorban a bibliai és a portréfotózás szálaira gondolok.

Féner zsidó kereskedő-értelmiségi családból származik, és ugyan egy zsidó közösséghez tartoztak, Féner nem ismerte a héber betűket, a rabbi latin betűkre írta át neki az imák szövegét. Későbbi munkáin – ahogy itt is látható – ezek a jelek, a héber betűk vagy a rájuk emlékeztető vonalak nem egy leolvasandó, konkrét „üzenetet” hordoznak, hanem egy nagyobb egészre utalnak. Ahogy írja is a Tóráról: „nem olvasni, hanem nézni való”. A kiállítás címe egy, a Károli-bibliából vett idézet, s maga a legkorábbi anyag (Jelkép-halászat) is a Bibliából származó motívumokat (hal, kenyér, tojás) dolgoz fel. A szintén fekete-fehér Jákob lajtorjája (2018) a héber betűkkel és térrel, a pozitív-negatív világokkal „játszik”, a címekben az Ószövetségből vett idézetekkel (de van itt Szép Ernő-, Ady- és Babits-idézet is). A „zsidóság téma” átkúszik a két másik terembe is: hajtogatott imasálakról készült fényképsorokat látunk, mintegy fekete-fehér geometrikus háttérként a színes képek előtt, vagy héber betűket fedezünk fel Komoróczy Géza portréján.