Kiállítás

Héber jelek

Féner Tamás: „…a mi történt, ugyanaz a mi ezután is történik”

Kritika

A 84 éves fotóművész – saját megfogalmazása szerint fotográfus – 1983-ban azzal vált híressé, hogy Aczél György betiltotta a kiállítását – két teljes napra. A magyarországi zsidók életéről szóló, …és beszéld el fiadnak című anyag a következő évben azonban már fotóalbumban is megjelent, nagyobb dicsőségére nyilván a „húzd meg, ereszd meg” politikájának, de tekinthetjük mindezt a zsidósággal kapcsolatos egyéni és társadalmi elfojtások lassú felolvadásának is.

Jelen kiállítás felhasználja a régi anyag egy részét, továbbá a 2021-ben bemutatott portrésorozatot (Attributált portrék), a 2019-es Fészek Galériában kiállított sorozatot, illetve a Mansfeld Péter Galériában 2015-ben bemutatott műveket. Sőt nem is csupán felhasználja, hanem újraírja, bizonyos értelemben átértelmezi az egyes esetekben már korábban is át- és megváltoztatott analóg képek világát. Mondhatnánk erre, hogy elég konceptuális e megközelítés, de a fotográfus nyilván nem így gondolja, hiszen ő inkább a pop-arttal rokonszenvezik.

A három korábbi témát most egy új, a színelméleten, az architektúrán és a konstruktivizmuson alapuló iránnyal, illetve a műalkotások mögötti fényképtapétával is „megfejeli”; a négy terem ily módon már nem négy külön­álló egység lesz, hanem egymással párbeszédet is folytató világok izgalmas elegyévé válik. Ahhoz, hogy lássuk, milyen elemek is kapcsolódnak össze egymással, nem árt szétszálazni őket. Elsősorban a bibliai és a portréfotózás szálaira gondolok.

Féner zsidó kereskedő-értelmiségi családból származik, és ugyan egy zsidó közösséghez tartoztak, Féner nem ismerte a héber betűket, a rabbi latin betűkre írta át neki az imák szövegét. Későbbi munkáin – ahogy itt is látható – ezek a jelek, a héber betűk vagy a rájuk emlékeztető vonalak nem egy leolvasandó, konkrét „üzenetet” hordoznak, hanem egy nagyobb egészre utalnak. Ahogy írja is a Tóráról: „nem olvasni, hanem nézni való”. A kiállítás címe egy, a Károli-bibliából vett idézet, s maga a legkorábbi anyag (Jelkép-halászat) is a Bibliából származó motívumokat (hal, kenyér, tojás) dolgoz fel. A szintén fekete-fehér Jákob lajtorjája (2018) a héber betűkkel és térrel, a pozitív-negatív világokkal „játszik”, a címekben az Ószövetségből vett idézetekkel (de van itt Szép Ernő-, Ady- és Babits-idézet is). A „zsidóság téma” átkúszik a két másik terembe is: hajtogatott imasálakról készült fényképsorokat látunk, mintegy fekete-fehér geometrikus háttérként a színes képek előtt, vagy héber betűket fedezünk fel Komoróczy Géza portréján.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.