Kiállítás

Héber jelek

Féner Tamás: „…a mi történt, ugyanaz a mi ezután is történik”

Kritika

A 84 éves fotóművész – saját megfogalmazása szerint fotográfus – 1983-ban azzal vált híressé, hogy Aczél György betiltotta a kiállítását – két teljes napra. A magyarországi zsidók életéről szóló, …és beszéld el fiadnak című anyag a következő évben azonban már fotóalbumban is megjelent, nagyobb dicsőségére nyilván a „húzd meg, ereszd meg” politikájának, de tekinthetjük mindezt a zsidósággal kapcsolatos egyéni és társadalmi elfojtások lassú felolvadásának is.

Jelen kiállítás felhasználja a régi anyag egy részét, továbbá a 2021-ben bemutatott portrésorozatot (Attributált portrék), a 2019-es Fészek Galériában kiállított sorozatot, illetve a Mansfeld Péter Galériában 2015-ben bemutatott műveket. Sőt nem is csupán felhasználja, hanem újraírja, bizonyos értelemben átértelmezi az egyes esetekben már korábban is át- és megváltoztatott analóg képek világát. Mondhatnánk erre, hogy elég konceptuális e megközelítés, de a fotográfus nyilván nem így gondolja, hiszen ő inkább a pop-arttal rokonszenvezik.

A három korábbi témát most egy új, a színelméleten, az architektúrán és a konstruktivizmuson alapuló iránnyal, illetve a műalkotások mögötti fényképtapétával is „megfejeli”; a négy terem ily módon már nem négy külön­álló egység lesz, hanem egymással párbeszédet is folytató világok izgalmas elegyévé válik. Ahhoz, hogy lássuk, milyen elemek is kapcsolódnak össze egymással, nem árt szétszálazni őket. Elsősorban a bibliai és a portréfotózás szálaira gondolok.

Féner zsidó kereskedő-értelmiségi családból származik, és ugyan egy zsidó közösséghez tartoztak, Féner nem ismerte a héber betűket, a rabbi latin betűkre írta át neki az imák szövegét. Későbbi munkáin – ahogy itt is látható – ezek a jelek, a héber betűk vagy a rájuk emlékeztető vonalak nem egy leolvasandó, konkrét „üzenetet” hordoznak, hanem egy nagyobb egészre utalnak. Ahogy írja is a Tóráról: „nem olvasni, hanem nézni való”. A kiállítás címe egy, a Károli-bibliából vett idézet, s maga a legkorábbi anyag (Jelkép-halászat) is a Bibliából származó motívumokat (hal, kenyér, tojás) dolgoz fel. A szintén fekete-fehér Jákob lajtorjája (2018) a héber betűkkel és térrel, a pozitív-negatív világokkal „játszik”, a címekben az Ószövetségből vett idézetekkel (de van itt Szép Ernő-, Ady- és Babits-idézet is). A „zsidóság téma” átkúszik a két másik terembe is: hajtogatott imasálakról készült fényképsorokat látunk, mintegy fekete-fehér geometrikus háttérként a színes képek előtt, vagy héber betűket fedezünk fel Komoróczy Géza portréján.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.